Amiért említést teszünk róla, az az (ismételten) zseniális képi kivitelezés. Már az előző albumaiknál is volt néhány történetmesélős videoklip, de amit ennél az albumnál produkálnak, az mindenen túltesz.
Kezdték azzal, hogy a Beautiful Ones klipjében Theo Hutchcraft (énekes) egy transzvesztitát alakít, és az egész sztorit visszafelé játsszák le nekünk, így nyer értelmet a zárókép (ami a klipben a nyitó). Nem meséljük most el a sztorit, aki még nem látta, annak mindenképpen érdemes megnézni.
Aztán erre most előjönnek a Ready to go című dalhoz készült kisfilmmel, amelyben mindjárt az elején egy koporsót látunk (oké, volt már ilyen, nekem a U2 All I want is you-ja jutott eszembe, bár ott a végén van a temetés - vagy a Guns 'N Roses November Rain-je), efelett áll a megtört férfi. Aztán felvillanó képek a múltból, amiből rájöhetünk, hogy a barátnője (felesége?) hunyt el. Majd, ahogy elkezdődik a búcsúztató, minden a "megszokott" mederben zajlik, egészen addig, amíg az özvegy (akit Theo Hutchcraft alakít természetesen) kellőképpen fel nem önt a garatra, és táncolni nem kezd.
A táncmozdulatai eleinte koordinálatlannak tűnnek, de aztán láthatjuk, hogy féldelíriumos állapotban újraéli elhunyt szerelmével töltött napjainak összes fontos történését. És ezt tánccal fejezi ki - szerintem fantasztikusan. Bevallom, sokszor szaladok bele abba, hogy (főleg kortárs típusú táncoknál) úgy érzem, öncélú produkciót látok, és ez nyilván azért is van, mert nem értem néha, melyik mozdulat mit akar kifejezni. Ennél a klipnél viszont tökéletesen értem, miről van szó, "mit akar kifejezni a költő". Lehet, hogy ez másnak már szájbarágósnak tűnik, nálam viszont pont sikerül tartani azt az egyensúlyt, hogy kellőképpen művészi, de értem is, mit akar mondani. Éppen ezért nagyon megrázó.
Az pedig mindenképpen dicséretes, hogy a Hurtsnek – akiket általában a profizmusukról híres szinti-pop zenekarnak szoktak aposztrofálni – fontos az, hogy olyan vizuális világot mutasson a klipjeiben, ami mond is valamit az embereknek és érzelmileg is felkavaró.
Még egy pár szó a promócióról, talán hazai zenészek is tanulhatnak innen. Még a klip kijövetele előtt a honlapjukon és a közösségi oldalaikon (főleg Instagramon, hiszen a kép és a szöveg együtt informál a legjobban) naponta, sokszor naponta többször is részleteket mutattak a kisfilmből, felkeltve ezzel az érdeklődést. Azóta pedig folyamatosan, ahogy a különböző zenelejátszókra felkerül a dal, egyfolytában hirdetik. Így bizonyos, hogy eljut mindenkihez.
Most már csak arra várunk, hogy megjelenjen az új album, mert ilyen előzményekkel eléggé izgalmasnak tűnik. Másrészt pedig a Magyarországra már-már hazajáró Hurts zenekar élő fellépésein is szívesen látnánk hasonló táncmozdulatokat Theo-tól, még akkor is, ha az image nem erre predesztinálja őket.
Dance for us Theo!
Szólj hozzá!