A dzsungel könyve volt az első – és szerintem utolsó – magyar musical, amelynek a dalait kívűlről fújta a gyerekem, aki mindössze két évvel született a darab előtt. Nem is tudom, hányszor néztük meg vele a darabot a Pesti Színházban, de 2006. október 23-án tuti ott voltunk, mert a zavargások miatt a megszeppent nagyérdeműnek elővigyázatosságból a hátsó kijáraton kellett elhagyni a színházat. Amúgy a cédét is megvettük, így én is el tudom énekelni a teljes repertoárt, bár ez különösebb élvezetet senkinek sem okozna. Most, X évvel később (számokat ne mondjunk) szívesen ott lennénk mindketten újra átélni ezt az élményt, de az idő múlását mi sem mutatja jobban, hogy az időközben felcseperedett gyermeknek éppen akkor van az esküvője. A lényeg: nagyon szerettük. S ezt a szeretetet örökítette át generációról generációra a társulat három évtizeden keresztül.
Az ugyanabban a rendezésben legtöbbet játszott magyar musical szövegkönyvét Békés Pál, dalszövegeit Geszti Péter írta, zenéjét Dés László szerezte, ötletgazdája és rendezője Hegedűs D. Géza. A premier óta 765.000 néző látta az előadást, százharminc színész és százhetvenkét táncos, tizenegy nagy és huszonhét kis Maugli, tizenhat Túna, tizenegy Sír Kán lépett már színpadra. Borbiczki Ferenc 1427-szer játszotta el Akelát, Méhes László 1414-szer Kát, míg Reviczky Gábor 1323-szor Balut.
Hogy volt?
Hegedűs D. Géza 1993-ban esténként olvasta fel Rudyard Kipling novellagyűjteményét, a kislányainak. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy ebből a műből egy minden generációnak szóló családi musicalt lehetne színpadra állítani.
„Gyerekkoromban nekem is a szüleim olvastak fel Rudyard Kipling történet-fűzéréből, A dzsungel könyvéből. Aztán az ibrányi moziban, gyerekként az emlékezetembe égett ennek a felkavaró történetnek a fekete-fehér amerikai filmváltozata, Korda Zoltán rendezésében, Sabu-val a főszerepben, Maugli szerepében. Nem véletlen, hogy én is beálltam a hagyományt továbbvivő kulturális láncolatba” – idézi fel Hegedűs D. Géza.
Ezután egy több mint három évig tartó csapatmunka kezdődött: Radnóti Zsuzsa dramaturg, Hegedűs D. Géza, Marton László, Dés László, Békés Pál és Geszti Péter rendszeresen találkoztak, hogy közösen dolgozzák ki az ötletet.
„A dzsungel könyve, egy mini-book, az emberiség felnőtté válásának egyik lehetséges története, metaforája. Mese és valóság, látomás és indulat, költészet és humor, szerelem és durva érdek, értelem és ösztönök, élet és halál. Ezek formálják az előadásunk kiszámíthatatlan dinamikáját. A kreatív ötleteket, fantáziát, teremtő energiákat a csodálatos alkotótársak adták az előadáshoz. Dés László zenéje, Geszti Péter dalszövegei, Békés Pál librettója, Imre Zoltán koreográfiája, Radnóti Zsuzsa dramaturgi munkája zsenialitásuk együttműködésének eredménye. Ezért nem veszít erejéből az előadás. És köszönhető persze a kezdetek óta kíváncsisággal, odaadással, szorgalommal, szakmai hivatástudattal a színpadon és a háttérben teljesítő kollégáknak” – teszi hozzá a rendező, aki az előadásban részt vevő főiskolásokat nem szokványos tréninggel készítette fel a bemutatóra.
A szövegkönyv hat átírás után nyerte el végleges formáját, majd elkezdődött a dalok írása. Dés László pedig szokatlan ötlettel állt elő: családja révén ismerkedett meg a Rapülők szövegeivel, és mivel akkori állandó szerzőtársa nem tudta vállalni A dzsungel könyvét, Geszti Pétert kérte fel a munkára.
„Az alkotó csapat legfiatalabb, zöldfülű tagja, úgy éreztem, hogy Hegedűs D. Géza rendező, Radnóti Zsuzsa dramaturg, Békés Pali és Dés Laci úgy fogadtak be maguk közé, mint a darabban Mauglit veszi pártfogásba Balu, Akela, Bagira. Szerencsére Sir Kán nem volt a csapatban. Az volt a szerencsém, hogy fel sem fogtam akkor, milyen ritka komoly lehetőséget kaptam, és így bátran belevágtam a dalszerzésbe. Ma már sokat nevetek korabeli soraimon, át-átsüt rajtuk a tejfogú vad szertelensége, láblógató vidámsága, és itt kezdtem felnőtté válni dalszerzőként is, amikor olyan dalokat kellett megírni, mint például amilyen az Amíg őriz a szemed lett. De időtállónak, érvényesnek látom, hallom őket, és ezt nem pusztán az eredmény igazolja, hanem az, hogy ha beülök egy előadásra, azt érzem, ma is ugyanúgy működik a humoruk, az egzotikumuk, a romantikájuk vagy a dinamikájuk. Jó passzban voltunk mind, akik ezt a darabot összeraktuk, és Dés Lacival történt egymásra találásunk minden optimizmusa és energiája ott lüktet a dalokban. Akkori fiatalságunk hangjai egyelőre nem látszanak öregedni” – idézi fel Geszti Péter.
„A kritikusok, sőt, a nézők egy része is slágereken mérik egy zenés darab színvonalát, sikerét. Ez nem így van. A dzsungel könyve darabunkban egyetlen nagy sláger nincsen. De a dalok tökéletesen működnek a színpadon, a történeten belül. És ez a fontos. Akkor jó egy színpadi zene, akkor átélhető, ha tökéletesen illeszkedik a darabban előforduló szituációkhoz. Amikor bemutatták a darabot, sejtettük, hogy siker lesz, de erre azért senki sem számított. Ha tudnám a titkát, minden évben írnék egy sikerdarabot. De egy biztos, jó a szövegkönyv, jók a dalok a zene, a koreográfia, és jó a színház, amelyik játssza! Ideális körülmények között született meg az előadás, nagyszerű munkatársakkal, egyetértésben, harmóniában. És ez máig rányomja a bélyegét az előadásra. És persze maga a történet. Van humora, van lírája, de…! Egy helyes, szimpatikus, » művelt « fiatal srác, aki hiába tudja tökéletesen a dzsungel törvényeit, hiába találja fel magát jól minden helyzetben, egyet mégsem tud elérni: hogy befogadják. Sem itt, sem ott. És ez sajnos nagyon aktuális a mai világban” – teszi hozzá Dés László.
És hogy visszakanyarodjunk a címhez:
Elkövetkező előadások (a jubileumi tripla előadás után):
A dzsungel könyve, musical, Geszti Péter, Dés László, Vígszínház
Szólj hozzá!