A Művészetek Völgye szakmai főtulajdonosa, a Művészetek a Vidékfejlesztésért Alapítvány még az előző érában, 2025-ben kötött megállapodást a Bánkitó Fesztivál kivásárlásáról. Az Alapítvány saját eseményként jegyzi a zalacsányi Örvényesvölgy Fesztivált (aka Örvényeshegyi Piknik) és a tállyai Kerekdomb Fesztivált.

A fesztivál idei fő támogatója a Visa Magyarországért. A program keretében bevezetett kötelező készpénzmentesség a Művészetek Völgye történetének egyik legvitatottabb technológiai fordulata volt, amely átmeneti szakadékot vájt a fesztivál modernizációs törekvései és a hagyományos árusok világképe közé. A kezdeményezés valójában a globális kártyatársaság és a hazai turisztikai vezetés közös projektje, amely a digitális átállás és a gazdaságfehérítés jegyében, ingyenes terminálokkal és kedvezményekkel próbálta édesíteni a kisiparosok számára keserű pirulát. Bár a látogatók kényelme és a mérhetőség szempontjából sikeresnek bizonyult, a kényszerű digitalizáció tartósan felszámolta a „mezítlábas” kapolcsi piac autonómiáját, és a romantikus falusi adásvételt egy profin kontrollált, adatvezérelt gazdasági rendszerré alakította át.

A Művészetek a Vidékfejlesztésért Alapítvány nem más, mint a Művészetek Völgye mögött álló motor és szellemi műhely. A szervezetet a fesztivál bölcsőjének számító Kapolcsi Egylet hívta életre azzal a nem titkolt céllal, hogy a Balaton-felvidék falvai ne csak tíz napig, hanem egész évben pezsegjenek a kultúrától. Az alapítvány mára a régió egyik legfontosabb kreatív bázisává vált: missziójuk, hogy a művészet erejével rángassák ki a vidéki kistelepüléseket a szürkeségből, miközben vigyáznak a táj és a helyi közösségek értékeire. A csapat élén a fesztivál arca és motorja, Oszkó-Jakab Natália áll, aki kuratóriumi elnökként és fesztiváligazgatóként gondoskodik róla, hogy a „Völgy-életérzés” a modern menedzserszemlélettel ötvözve maradjon fenntartható és szerethető.

Az alapítvány vezetése bravúrosan egyensúlyozott a balaton-felvidéki értelmiségi hagyományok és az előző hatalmi realitások között. Míg a szervezet szellemi gyökerei a Márta István-féle független, civil világba nyúlnak vissza, a gyakorlatban Oszkó-Jakab Natália elnök szerteágazó tisztségei – például a Magyar Turisztikai Program Alapítványban és a Music Hungary Szövetségben – közvetlen becsatornázást jelentettek a kormányzati döntéshozatalhoz. A politikai beágyazottság legfőbb záloga a térség miniszterével, Navracsics Tiborral kialakított szoros stratégiai partnerség volt, amely az Európa Kulturális Fővárosa program forrásain és a visszatérő állami nagyvállalati szponzoráción (pl. Szerencsejáték Rt.) keresztül biztosította a fesztivál stabilitását.

A 2026-os kormányváltás új helyzetet teremt az alapítvány számára is, hiszen az a fennmaradási stratégia, amelyet eddig folytattak, hirtelen új politikai gravitációs térbe került. Az alapítvány számára ez egyfajta esély arra, hogy levetkőzze a „kormányközeli” jelzőt, és újra a tisztán civil, közösségi finanszírozású és piaci alapú működés felé mozduljon el. Mivel a „kapolcsi brand” és az értelmiségi holdudvar a politikai széljárástól függetlenül stabil maradt, a váltás ideológiailag nem okoz törést, hiszen a Völgy sosem volt egy radikális politikai fészek, de mindig is a szabadságszerető, civil attitűd jellemezte.

Azáltal, hogy a kormányzat milliárdos forrásokat tolt a régióba, egy olyan „szélcsendes” övezetet hoztak létre, ahol a kritika élét elvette a "jólét" és a szakmai fejlődés lehetősége. Nem akarták „elfoglalni” a fesztivált, inkább „társbérlővé” váltak benne. A Vidékfejlesztési Alapítvány tökéletes hátteret biztosított ahhoz, hogy a kormányzati kommunikáció ne pártpolitikai, hanem „nemzetstratégiai” és „értékőrző” köntösben jelenjen meg. Itt nem Brüsszellel kellett harcolni, hanem a „vidék megmaradásáról” és a „magyar kreativitásról” lehetett beszélni – ez egy olyan platform volt, ahol a kormányzati szereplők támadhatatlanul, sőt, támogatólag léphettek fel. Ez a struktúra egyfajta „mintaprojekt” volt: hogyan lehet egy heterogén közösséget a finanszírozáson keresztül „kulturális békekötésre” rávenni, miközben a politika esetleg kényelmesen használhatja a fesztivál fényét a saját legitimációjára.

Noha a tárgyalások még az előző kormány alatt kezdődtek, az elsődleges cél bizonyára változatlan: a Bánkitó Fesztivál rendezze anyagi helyzetét, miközben az alapítvány lehetőséget teremt a magyar kulturális élet egyik meghatározó rendezvényének a jövőbeni, megújult formában történő esetleges újraindítására.

Hogy ebben mi nekik az üzlet?

Csak találgatni tudnunk, de bizonyára nem a jótékonykodás, ahhoz itt túl sok pénzről van szó: nem egy bábparavánt vettek egy kosár kesztyűsbábbal. Megeshet, hogy a Művészetek Völgye és az alapítvány mögött álló kör egyfajta „fesztivál-holdingot” épít. A Bánkitó átvételével vagy támogatásával  – az Örvényesvölgy és a Kerekdomb mellett – hozzáférnek egy olyan szubkultúrához: a fiatal, városi, progresszív értelmiséghez, amely eddig finoman szólva távolságtartó volt a kormányzati forrásokból is táplálkozó kapolcsi modelltől. Az is lehet, hogy az alapítvány számára hatalmas üzleti-diplomáciai nyereség, ha a „kormányközeli” jelzőt lemoshatja magáról azzal, hogy megmenti az ország legmarkánsabb ellenzéki hangulatú fesztiválját, de ez inkább utólagos narratíva-építés, mert a tárgyalások 2025-ben folytak. Azt se felejtsük el, hogy az alapítvány nevében ott van a vidékfejlesztés szó. Bánk, hasonlóan Kapolcshoz, óriási turisztikai potenciállal bír. Az üzlet része lehet a helyi infrastruktúra feletti befolyás, a szálláshelyek és a vendéglátás feletti kontroll. Ha az alapítvány „teszi sínre” a fesztivált, ő lesz a legfőbb tárgyalópartner a helyi önkormányzatnál és a területfejlesztési pénzeknél, ami hosszú távú ingatlanpiaci és turisztikai hasznot hajt. De tényleg csak találgatunk, és az igazi válasz nem szerepel a felvetéseink között.

Ami a lényeg:

az átadás-átvételi folyamat hosszú egyeztetések eredményeként nemrég zárult le, így az idő rövidsége miatt az idei évben a Bánki-tó partjára már nem nyílt lehetőség fesztivált szervezni.

Az átmeneti időszakban az ország legnagyobb összművészeti fesztiválja látja vendégül az eseményt. A Völgy programjában önálló helyszínként jelenik meg a Gástya-Árok, ahová beköltözik a Bánkitó. Ahogy a tó partján mindig egyedi hangulatot teremtett a fesztiválozók együttgondolkodása, így az Árokban sem maradnak a Völgylakók szellemi táplálék nélkül. Közéleti, kulturális beszélgetések is várják az érdeklődőket több alkalommal, melynek során aktív társadalmi kérdések kerülnek majd előtérbe.

A tervek szerint a programban nagy hangsúlyt kapnak a Bánkitó Fesztivál szellemi örökségéhez köthető tematikák. A Bánkitó alapítóival a kezdetekről és a fesztivál mással összetéveszthetetlen identitásáról lesz szó, de külön panelben ismerkedhet meg a közönség a magyarországi független kulturális kezdeményezések fenntarthatósági lehetőségeivel. A fiatal generációk közéleti szerepvállalása és a fesztiválok közösségformáló ereje is olyan téma, amit a Bánkitó pozitív billogként viselt és visel majd továbbra is, így természetesen ez sem maradhat ki a beszélgetések sorából.

A Gástya-Árok zenei kínálata tükrözi majd a fesztivál hagyományait: alternatív, feltörekvő, szubkultúrák rajongott előadói kapnak lehetőséget, hogy Kapolcs egyik ikonikus színpadára álljanak fel – ezekrőla  fesztivál, mármint a Művészetek Völgye, később ad részletesebb tájékoztatást.

Ki fogja túlélni a válságot? Mentőcsónak a fesztiváloknak

A Kolorádó* után a Bánkitó fesztivál is bejelentette: ez az utolsó tánc...