A június 3-i koncert teljes bevétele a szervezethez kerül, amely évek óta dolgozik azon, hogy a roma telepeken élő családoknak valódi esélyük legyen kitörni az örökölt hátrányokból. Nem segélyezési logikában gondolkodnak, hanem hosszú távú, személyes jelenlétre épülő munkában: gyerekekkel, szülőkkel, családokkal dolgoznak együtt, önkéntesek százait bevonva.
Ehhez a gondolathoz nehéz lenne hitelesebb fellépőket találni a Parno Grasztnál. A több mint harminc éve működő paszabi zenekar mára gyakorlatilag intézménnyé vált a magyar világzenei színtéren. Nemcsak azért, mert bejárták fél Európát, felléptek Amerikától Mexikóig, vagy mert generációk óta működő családi zenekarként léteznek, hanem mert sikerült valami ritka dolgot megőrizniük: az autentikus cigányzene nyers örömét. A koncertjeiknek nincs igazán „nézőtere” – nagyon gyorsan közös ünnepléssé alakul minden. Közben pedig sosem ragadtak bele a cigányfolklór őrzője szerepbe. Az elmúlt években ugyanúgy dolgoztak együtt a Bohemian Betyarsszal, a Punnany Massiffal vagy a Bagossy Brothers Companyval, mint a fiatalabb generációból érkező Pogány Indulóval. Ettől lett a Parno Graszt egyszerre hagyományőrző és teljesen mai zenekar: úgy szólnak a gyökerekről, hogy közben mai közönséget mozgatnak meg.
A Ham Ko Ham egy másik generáció hangja, de ugyanabból a zenei ösztönből táplálkozik. Már a nevük – „Vagyunk, akik vagyunk” – is jelzi, hogy náluk az identitás nem póz, hanem alapállapot. A fiatal zenekar az autentikus cigányzenéből indul ki, de természetesen nyúl modernebb hangzásokhoz is. Zenéjükben egyszerre van jelen a roma nyelvű folklór intimitása és az a friss lendület, amely miatt nem hagyományőrző produkciónak, hanem élő, mai zenének hat az egész.
A BAGázs munkája, a Parno Graszt családi ereje és a Ham Ko Ham fiatal, identitását vállaló megszólalása valójában ugyanannak a történetnek a különböző fejezetei. Ezért lesz ez az este több egyszerű jótékonysági koncertnél.
Parno Graszt, Ham Ko Ham, Bagázs, Zene Háza
Szólj hozzá!