A sportcipő valójában csak egy apró részlet abból a sajátos dokumentumból, amelyet a szakma riderként ismer – és amelyből néha többet megtudhatunk egy előadóról, mint egy teljes interjúból. A rider tulajdonképpen a fellépő és a szervező közötti használati utasítás. A koncertszerződés mellékleteként érkezik, és részletesen felsorolja mindazt, amire az előadónak, a zenekarnak és a stábnak szüksége van a fellépéshez.
A legtöbb rajongó a vendéglátási részt ismeri, vagyis azt a bizonyos listát, amelyen ételek, italok és egyéb, sokszor furának tűnő kívánságok szerepelnek. A valóságban azonban a rider ennél jóval fontosabb dokumentum. Meghatározza a színpad méretét, az elektromos hálózat követelményeit, a fény- és hangtechnikai feltételeket, a biztonsági előírásokat, a szállítási igényeket és a backstage működésének részleteit is, hiszen egy koncerten sokkal nagyobb problémát jelent egy alulkalibrált áramkör vagy egy nem megfelelő teherbírású színpad, mint az, hogy van-e az öltözőben kézműves sör.
A legtöbb rider egyébként meglepően hétköznapi. Sok előadó ásványvizet, gyümölcsöt, teát, mézet, könnyű ételeket vagy éppen jó minőségű kávét kér. Az énekeseknél rendszeresen felbukkan a gyömbér, a citrom és a méz, a hosszú turnékon lévő zenekarok pedig gyakran mosási lehetőséget vagy edzőterem-használatot is kérnek. A Deja Vu sportcipője valószínűleg ebbe a kategóriába tartozik: egy több hetes turnén lévő előadónál teljesen életszerű igény lehet két új pár kényelmes cipő, különösen, ha a koncert mellett utazás, próbák és sajtóprogramok is szerepelnek a napirendben. De vajon ki hord 47,5-es cipőt??? A szervezők csak annyit árultak el, hogy egy fellépő két pár sportcipőt kért ebből a méretből. A rajongók már nyugodtan elindíthatják a nyomozást: Flo Rida? Timbaland? Esetleg Basshunter? A válasz egyelőre a backstage falai között marad, a történet viszont remek apropó arra, hogy megnézzük, mire valók valójában azok a bizonyos riderek.
A zeneipar története tele van olyan riderpontokkal, amelyek sokkal jobban megmozgatták a fantáziát.
Június 5-én új kiadásban jelent meg a Live In New Haven 1986 koncertalbum CD-n és dupla bakeliten, amely a Van Halen történetének egyik legfontosabb korszakát dokumentálja. A felvétel az ikonikus 5150 turnén készült, közvetlenül azután, hogy David Lee Roth távozása után Sammy Hagar vette át a mikrofont. A felvételeken a klasszikus slágerek mellett olyan dalok is hallhatók, amelyek később a rajongók kedvenceivé váltak.
Az egyik legendás sztori a Van Halenhez kapcsolódik. A zenekar szerződésében szerepelt egy különös kikötés: az öltözőben elhelyezett M&M's cukorkák közül minden barna szemet el kellett távolítani. Évtizedekig a rocksztárhiszti szimbólumaként emlegették az esetet, mígnem David Lee Roth elárulta az igazi magyarázatot. A Van Halen a nyolcvanas években olyan bonyolult és nehéz színpadtechnikával turnézott, hogy egyetlen figyelmetlen szervezői hiba is komoly balesetet okozhatott volna. A több tucat oldalas technikai rider közepébe ezért elrejtettek egy látszólag értelmetlen kérést: ha a backstage-ben barna M&M's várta őket, az azt jelentette, hogy a szervező nem olvasta el figyelmesen a dokumentumot. Ilyenkor azonnal ellenőrizni kezdték a színpadot és a műszaki feltételeket.
Más esetekben a különös kérések már valóban az előadók személyiségét tükrözik.
A popdíva-riderek világában évtizedek óta keringenek legendák fehér rózsákról, meghatározott színű törölközőkről, speciális gyertyákról vagy kizárólag egy bizonyos márkából származó ásványvizekről. Sok ilyen történet eltúlzott vagy félreértett, de tény, hogy a világsztárok egy része szereti a megszokott környezetét magával vinni a turnékra, bár mostanában a luxuskívánságokat egyre gyakrabban váltják fel az egészséghez kapcsolódó igények. Nem ritkák a speciális étrendek, a gluténmentes vagy vegán ételek, a különféle táplálékkiegészítők, a légtisztítók vagy a párásítók sem. Egy több hónapos koncertkörúton ezek sokkal fontosabbak lehetnek, mint egy üveg drága pezsgő.
A rider ugyanakkor mindig egyfajta kommunikáció is. Megmutatja, hogyan dolgozik egy produkció, mennyire profi a stáb, és milyen körülmények között képes a legjobb teljesítményt nyújtani. Ezért amikor egy fesztivál szervezői arról mesélnek, hogy valaki két pár 47,5-es sportcipőt, helyi söröket vagy két tucat rózsát kért az öltözőjébe, valójában egy sokkal nagyobb történetbe engednek bepillantást. A backstage világa kívülről gyakran a sztárallűrök birodalmának tűnik, belülről nézve azonban inkább egy precízen működő utazó vállalkozás, ahol több száz ember munkája és egy sikeres koncert múlhat akár egyetlen, furcsának tűnő soron is.
Szólj hozzá!