A dal eredetileg Winehouse többszörös díjnyertes, 2006-os Back to Black albumán jelent meg, és mára a brit soulénekesnő egyik meghatározó szerzeményének számít. A Stones szerint a feldolgozás természetes része lett annak a kifejezetten brit hangulatnak, amely az egész lemezt áthatja.

A You Know I'm No Good Amy Winehouse egyik legtöbbet feldolgozott dala, amelyből az elmúlt közel húsz évben több tucat hivatalos és koncertverzió született. A legismertebb átiratok közé tartozik az Arctic Monkeys 2007-es, a BBC Radio 1 Live Lounge számára készített feldolgozása, amelyet sok rajongó máig az egyik legjobb Amy Winehouse-covernek tart. Wanda Jackson 2011-ben rockabilly köntösbe öltöztette a dalt Jack White produceri felügyelete mellett, a kanadai Coeur de Pirate pedig melankolikus popfeldolgozást készített belőle 2014-es Trauma albumára. A brazil Pitty élő televíziós előadása is nagy visszhangot váltott ki hazájában, míg a The Haunt és DYLYN 2020-ban egy sötétebb hangulatú alternatív rockverzióval jelentkezett. Sőt, az eredeti megjelenése után nem sokkal Ghostface Killah közreműködésével egy hivatalos remix is készült, amely ugyan inkább újraértelmezésnek, mint klasszikus feldolgozásnak számít, mégis önálló karriert futott be.

A legújabb feldolgozás megszületéséről Mick Jagger az NME-nek beszélt. Elmondása szerint a zenekar tudatosan megőrizte az eredeti hangszerelés alapjait.

„Szerintem ez mind része annak a finom brit hangulatnak, ami az egészet áthatja. Az album tíz számát Londonban rögzítettük. Nagyjából az ő hangszerelését követtük. Ugyanabban a hangnemben maradtunk, a fúvós szólamot pedig én játszottam el szájharmonikán, ami jó móka volt, mert moll hangnemben mindig élvezet harmonikázni.”

A The Sunday Times-nak adott interjúban Ronnie Wood és Keith Richards  arról beszélt, hogymilyen kapcsolat fűzte őket Winehouse-hoz. Wood különösen közel állt hozzá: a 79 éves gitáros gyakran találkozott vele Londonban, és testközelből látta az énekesnő küzdelmeit.

„Mindig azt mondogatta: »Ó, Ronnie, mit csináljak?« Erre én: »Figyelj, mindenki tudja, hogy vodka van a vizespalackodban. Szedd össze magad, és menj fel a színpadra!« De ha sikerült feljuttatni a színpadra, és ott is maradt, az nagyszerű volt. Szomorú vagyok, mert nem élhette le a teljes életét. Olyan volt, mintha újra Billie Holidaytől kellett volna búcsút vennünk” – idézte fel a gitáros.

Keith Richards azt mondta, mindig biztosra vette, hogy még lesz alkalmuk együtt dolgozni.

„Mindig úgy voltam vele, hogy »Na, majd biztosan összefutunk még az úton.« Az ember számít bizonyos dolgokra, de sajnos ez nem jött össze. Viszont a lemezek pontosan erre valók. Nagyon örülök és megtisztelőnek tartom, hogy legalább egyszer játszhattam vele.”

Ez az egyetlen közös fellépés 2007-ben, az Isle of Wight fesztiválon valósult meg, ahol a Rolling Stones és Amy Winehouse együtt adta elő a The Temptations klasszikusát, az Ain't Too Proud to Beg című dalt.

A Foreign Tongues a Rolling Stones huszonötödik stúdióalbuma lesz, amelyet Andrew Watt producer irányításával kevesebb mint egy hónap alatt rögzítettek a nyugat-londoni Metropolis Studiosban. Watt szerint az új anyag jóval nyersebb megszólalású, mint a 2023-as Hackney Diamonds.

A lemezen számos vendégzenész is szerepel: többek között Paul McCartney, Robert Smith (The Cure), Steve Winwood és mások is közreműködnek.

A dalt egyelőre még nem publikálták, a Foreign Tongues július 10-én jelenik meg a Polydor/Universal Music gondozásában.

 Louder cikke itt.

Hogy került a The Cure énekese az új Rolling Stones-lemezre?