Amit az Artisjustól kapott, a tavalyi évet értékelő jelentésről dióhéjban elmondhatunk:
2020-ban 15 468 magyar zenei szerző részesült jogdíjban és rekordszámú új dal született.
Azért, hogy a big picture-t is megismerhessük, egy csomó más adatot is kaptunk a zeneszerzők és szövegírók közös jogkezelőjétől, ezúton is köszi. (A teljességhez hozzátartozik, hogy a zenészek jövedelmi viszonyait tükröző adatokat ők is innen kapták.)
Nézzük például azt a 2019-es adatot feldolgozó ábrát, amely arra a kérdésre felel, hogy volt-e a megkérdezett (500) zenésznek a fő (zenei) tevékenysége mellett más bevételi forrása is 2019-ben. A válaszok:
2020-ban nyilvánvalóan azok jártak jobban, akik a zöld zónába tartoztak, már amennyiben nem kávézót üzemeltettek... S azon zenészeknek is valamivel jobb volt a helyzetük tavaly, akik egyben szerzők is, hiszen részesülhettek abból a 9373 millió forintból, amelynek a felét magyar szerzők között osztotta szét az Artisjus. A szerzői jogdíj a zenészek bevételének második pillére, értelemszerűen a bevezetőben említett tevékenységük az elsődleges. Erről is van színes-szagos ábránk, ezen jobban látszik a helyzet:
Ha csak egy felületes pillantást vetünk az ábrára, már látszik, hogy mekkora gyomros volt a covid... Ha van valami, ami jó ebben az egészben, az az, hogy a bezártságnak köszönhetően rekordszámú, mintegy 23 ezer új dalt regisztráltak a jogvédő online rendszerében. Felmerülhet a kérdés, hogy tényleg ennyi új dalt született, vagy csak volt idő (jó sok...) az adminisztrációra, Czutor Zoltán – aki a Belmondo zenekar mellett az Artisjus vezetőségének is tagja – tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek javarészt a befejezetlen művek mappájából kerültek elő, mert a szerzők életében gyakorlatilag lenullázódtak az inspirációs források: egyrészt nem történik SEMMI, másrészt nincs meg az a pozitív stresszhelyzet, ami a munkára serkentene. (Nyilván persze készültek vadiúj dalok is.)
No de mennyit lehet keresni a dalokkal? Ezt a következő ábra mutatja meg:
2019-hez képest 76.2 százalékkal kevesebb élőzenei fellépés volt itthon 2020 első nyolc hónapjában: az élőzene-iparág legalább 40 milliárd forintos bevételkiesést jelent idén a zeneipar szereplői számára. Éppen ezért kulcsfontosságú lenne a koncert- és fesztiváljegyek áfakulcsának csökkentése, amely évek óta megfogalmazott igény a szektor szereplőitől Mindez 6,7 milliárd forintos többletet jelentene az iparági szereplőknek, amely nagyrészt az előadóknál és menedzsmentjeiknél, másodrészt a szervezőknél és a technikai beszállítóknál jelentkezne. (Forrás: Music Hungary Szövetség)
Igen, jól látod: van ma Magyarországon 48 zenész, aki millió fölötti jogdíjat kap. Havonta. Ezen semmi csodálkozni való nincsen: ezen szerzők mögött leginkább teljes, évtizedek alatt létrehozott, komoly életművek állnak. A részesülők nagyjából fele azonban a messzi távolban van mindettől.
Szintén a cikkünk elején említett ProArt jelentésből származik az adat, amely arra a kérdésre kereste a választ, hogy akkor meg mi a fenéből éltek a zenészek – tehát nem csak a szerzők – 2020-ban:
47 százalékuk a felhalmozott tartalékából. Czutor Zoli szerint a zenészekre nem igazán jellemző a takarékoskodás: amikor beindul a szekér, elkezdenek költeni – nem kokóra meg prostikra – önálló lakásra, de akár stúdióra vagy turnébuszra is – próbálnak emberhez méltó életet élni. Tapasztalata szerint max. fél évre van tartalékuk. Nyilván ez a tré év erre az attitűdre vonatkozóan is tanulságos lehet, bár ez nem zeneipar-specifikus megállapítás.
30 százalékuk a meglévő, nem zenei tevékenységéből élt meg, ezek a fenti zöldzónások – kivétel, aki a vendéglátóba vagy a turizmusba fektette a pénzét. 27 százalékuknak egyszerűen nem igazán sikerült a megélhetés alapjait megteremteni, 21 százalékukat a társuk, a családjuk segítette. 15 százalék tartozik az egyéb kategóriába, és mindössze 12 százalék tett szert bevételre online zenei tevékenységből.
A Belmondo frontembere azt is elmondta, hogy a zenészeknek rettenetes lelki teher az átállás erre a nihilre. Hozzátette, hogy még most sem tudni, mit hoz a jövő, vannak hangok, amik 7 meg 4 évet (???) emlegetnek, mire visszazökkenhet az életünk a régihez hasonlító kerékvágásba – ő maga bízik abban, hogy valójában csak hónapokról lesz szó. Aláhúzta, amit a legelejétől fogva szajkózunk: a zeneipar lesz a LEGUTOLSÓ, ami megnyomhatja a start gombot, s többek között ők lesznek azok is, aki még éveken keresztül nyögni fogják a covidkrízis következményeit. Mindezért roppant "nyomorult és kegyetlen" dolognak tartja azt a széles körben terjesztett hozzáállást, amelynek az "el lehet menni dolgozni" a jelszava. Megjegyezte, hogy igen sokan megtették: ő maga is találkozott olyan ételfutárral, aki a boldog békeidőkben a Budapest Park nagyszínpadán lépett fel. De nemmunkának tartani mindazt az időt, energiát, pénzt, amit hosszú éveken keresztül belefektettek a zenélésbe – egyszerűen kíméletlenség. (Szerintünk ostobaság is.)
Mindehhez mi – vagyis a Junkies – még ennyit tennénk hozzá:
Hogy a végén visszakanyarodjunk az Artisjushoz: arra biztatjuk a szerzők feltörekvő, ifjú nemzedékét, hogy csatlakozzanak a platformhoz, regisztráljanak, olvasgassák a szervezet blogját, honlapját, hogy információhoz jussanak – ez a keserves időszak megmutatta azt, hogy jóval tudatosabban kell csinálni a dolgainkat (és ez szerintünk vonatkozik a zeneszakma egyes szervezeteire, az összefogásra és a szolidaritásra is).
Ha valaki artisjusos, azzal – a tavaly igencsak vérre menő – előnnyel is járhat, hogy baj esetén kisegítik a megszorult tagot: az Artisjus tavaly 3 hullámban jutattott pénzt a zenészekhez: az első a tavaszi – heves reakciókat kiváltó – gyorssegély (62 M forint) volt, aztán jött a "rendes" segély (107 M forint), végül megrendezték a dalszerzők napi pályázatot, amely alkalmából 75 milla ment szét a nyertesek között. Czutor Zoli a sajtó tavaszi hörgése kapcsán fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ezek az összegek nem a közpénz kartegóriájába tartoznak, a nagy egészet maguk a zenészek "dobják össze". (Nekünk mint sajtónak nem igazán az volt a bajunk, hogy miből, hanem az, hogy kinek, de ezt leírtuk a belinkelt cikkben is.)
Az biztos, hogy a szervezet jövőre kevesebb pénzből gazdálkodhat majd, ez így néz nagyjából ki:
A gépzenei jogdíjhoz még annyit hozzátennénk, hogy bár eltekinteni tőlük – éppen a klifizetések miatt – nem tud a szervezet, eddig is mindent megtettek és a jövőben is megtesznek azért, hogy a szintén padlón heverő vendéglátóipar életét ne nehezítsék meg.
Szerintünk ez nagyon nagy képet nézve is sokat lendítene a dolgon: ha tevőlegesen segíteni nem tudsz vagy akarsz, legalább ne nehezítsd meg a másik (ember, szakma satöbbi) dolgát.
A végére pedig a szokásos himnusz,#kitartás, #szeretünkbenneteket, #írjatoksokdalt, #hangszeredösszenetörd:
Artisjus, szerzői jogdíj, dalszerzők, megélhetés, élő zene, zenész
Szólj hozzá!