Három ember egy tutajon. Vészhelyzet, amely leleplezi az emberi természet valódi arcát.
Mrozek abszurd drámája azt vizsgálja, hogy amikor az élet és halál közötti választásra kényszerülünk, milyen mértékű emberségünk marad meg – és ezt a nem-emberséget nevezhetjük-e még méltóságnak? A katasztrófa azonban nem csak szörnyűségeket tár fel: az abszurdban rejlő tragikomikum lehetőséget ad arra, hogy önmagunkra és társadalmunkra másként tekinthessünk.
A darab egy fundamentális kérdést tesz fel: működhet-e az egyenlőség, a demokrácia, az igazság egy olyan világban, ahol az alapvető erőviszonyok teljesen aszimmetrikusak? A válasz nem vigasztaló. A hatalom nem néz a szemünkbe – nem is kell, mert elég egy gesztus, egy szavazat, egy ígéret, hogy az ember megtörjön és megadja magát.
Mégsem ez a pesszimizmus az utolsó szó. Valamiképpen a legyőzöttség közepén a valódi szabadság lehetősége rezdül meg, amit a belső tudatosság vezérel – és ezáltal a minden feladása is lehet felemelő tett. A darab humora és könnyedsége azonban megenyhíti ezt az értelmezést: csak akkor szabadulhatunk meg, ha képesek vagyunk magunkra és helyzeteinkre gúnnyal, öniróniával tekinteni.
Ha az ember vállalja a sorsát, akkor már nem fogoly többé, hanem szabad – és talán még nevetni is tud rajta.
Alkotók:
Konfár Erik - A Kövér
Bárnai Péter - A Középső
Varga Levente - A Kicsi
Sárosi Gábor - Postás
Keller Dániel - Lakáj/Hegedűs
Dramaturg: Sárosi Gábor
Szinháztechnikus: Barcsik László/Bujdosó Zsolt
Díszlettervező: Nagy János/Pesti Mátyás
Fényterv, fénytechnika: Katonka Zoltán
Asszisztens: Pethő Laura
Rendező: Nagy János
Szólj hozzá!