2020 Beethoven éve volt: december 16-án ünnepeltük születésének 250. évfordulóját. Leghatalmasabb művének előadását 2020. márciusában, majd egy évvel később is meghiúsította a koronavírus-járvány, ezt pótoljuk immár 3 évvel az ünnepi évforduló után.
Miért is szeretjük Beethovent annyira? Azért, mert művei bővelkednek gyönyörű dallamokban, harmóniákban, felfedezhetjük bennük a kimeríthetetlen alkotó fantáziát? Azért, mert zenéje felkavar és úgy érezzük más emberek lettünk egy-egy művének meghallgatása után? Mert ismerjük szenvedésekkel teli, küzdelmes életét és tiszteljük azt az erőt, amellyel mindezt legyőzte? Igen, mindezért. Ezen a hangversenyen utolsó hatalmas műve csendül fel, az Ünnepi mise, amelyet halála előtt néhány évvel komponált. Ez a mű a hagyományos katolikus miseszövegre íródott, de nem egyházzenei mű, méreteinél fogva sem alkalmas arra, hogy a templomi liturgia keretében szólaljon meg – ahogyan Beethoven hite sem hasonlítható a hétköznapi hívőkéhez. Az ő vallása felekezeteken fölül áll, az ő Istene maga a mindenség. Ez az eszmeiség korábbi műveiben is megjelenik, de itt teljesedik ki. Nem ajánlhatjuk szebben a hallgatók figyelmébe ezt a művet, mint Beethoven saját szavaival, amelyeket a partitúra első sora fölé írt: „Szívből fakadt – bár a szívekig hatna!”MŰSOR
KÖZREMŰKÖDIK
VEZÉNYEL
Szólj hozzá!