További részletek: vrn.hu
Műsor
Biagio Marini (1594-1663) Intrada
Samuel Scheidt (1587-1654) Gallard Battaglia
Salomone Rossi (1570-1630) Ruggiero
Andrea Falconieri (c.a 1585-1656) La Portia Fantasia
Claudio Merulo (1533-1604) Canzon 18
Girolamo Frescobaldi (1583-1643) Canzon a due bassi
Andrea Falconieri (c.a 1585-1656) Folias
Giovanni Paolo Cima (1570-1630) Sonata a 4
Salomone Rossi (1570-1630) Sonata I “La Moderna”
Girolamo Frescobaldi (1583-1643) Canzon Quinta a 4
Giovanni Battista Fontana (1589-1630) Sonata nona
Samuel Scheidt (1587-1654) Canzon Bergamasca
“Ahogy az avatott festő a természetet a színekkel idézi meg, úgy a fúvós vagy vonós hangszeren játszó zenész is képes az emberi hang szépségének utánzására”. Ezekkel a szavakkal magyarázza el Silvestro Ganassi, furulya és viola da gamba-játékos "Opera intitulata La Fontegara" (1535) olvasóinak azt az alapkoncepciót, amely azóta hangszeresek és zeneszerzők generációit inspirálta. Az ars retorica a hangszeres zene sikerének kulcsa, ideális kapcsolat hangszer és hang, utánzás és valóság között. A hangszeres repertoárban ugyan hiányzik a szöveg, de a zeneszerzők és előadók az ars retoricá eszközeivel éppúgy képesek voltak a hallgatóság megindítására, megörvendeztetésére és szórakoztatására, mint az énekesek. Valójában a 16. és 17. század közötti átmenet alapvető fontosságú időszak volt a zenetörténetben, különösen a hangszeres repertoárban. Ebben a programban a Concerto Scirocco megidézi a kreativitás eme rendkívüli korszakát, a korszakot, amikor a zeneszerzők elkezdtek felhagyni a polifónia-központú hanguniverzummal egy szabadabb és identitásváltoztatásra alkalmasabb zenei megformálás érdekében, ahol a hangszerek szólistaként, az énekhangból emancipálódva nyerték el megbecsültségüket. Ma már sok zenei címet vagy kifejezést természetesnek tartunk, mint például a „sonata”, a „sinfonia” vagy a „canzona”, de jó tudni, hogy ezek a kifejezések csak a késő reneszánszban születtek. A Canzon kifejezés például a reneszánsz „Chanson” korábbi vokális műfajából származik. Miután a zeneszerzők elkezdtek idiomatikus hangszerrepertoárt alkotni, megjelent a „Canzoni da Sonar” kifejezés is, amely egyértelműen jelzi a különbséget a canzon fajtáji között: éneklésre szánt helyett hangszerre írt canzon. Ennek az újonnan született hangszeres stílusnak a kortárs elnevezése, a „szonáta” jól kifejezi a végbement változást, kiemelve annak az énekelt „kantátától” való eltérését.
Olaszország a zenei alkotások igazi kohója volt, számos zenei központtal, ahol kiváló zeneszerzőket találunk, akik ezzel az új zenei modernséggel foglalkoznak. Ebben a programban a Concerto Scirocco Velencébe (Merulo), Bresciába (Marini, Fontana), Rómába (Frescobaldi), Mantovába (Rossi), Nápolyba (Falconieri), Milánóba (Cima) utazik, és a késő reneszánsz zeneszerzőinek csodálatos kísérleteit hozza napvilágra. Az új hangszeres repertoár nagyszerű stílusbeli változatossága sokféle színével és formájával lep meg minket, a canzonitól és a sonate-tól kezdve a népi hagyományokból táplálkozó, állandóan ismétlődő basso ostinato sokféle változatáig (Folias, Ruggiero), a a Fantasia szabad stílusa, folyamatosan változó tempóval és szakaszokkal, egészen a Battagliáig, amely képes átérezni a szó szoros értelmében a csata hangulatát.
Végül az úgynevezett új modern stílus szépsége, amely egy új és intenzív harmonikus expresszivitásra és a kontinuóval kísért monodiára irányul, a történetesen éppen „La Moderna”-nak nevezett canzonban kristályosodott ki, amelyben a felsőbb szólamok díszített dallamvezetése egy megindító történetet mesél el, miközben a continuo a környező univerzum harmóniáját árasztja.
Alfia Bakieva Violin
Giulia Genini Recorder/Dulcian
Pietro Modesti Cornetto
Susanna Defendi Sackbut
Luca Bandini Violone
Michele Vannelli Cembalo
Szólj hozzá!