Az est nézői egy HOBOLÓGIAI SZEMINÁRIUM részesei lesznek. Földes László „Hobo” új estje a művész harmincöt évét idézi fel saját, páratlan szemszögéből. Az idén nyolcvanéves Hobo élő történelemkönyv: tanúja sok-sok évtizednek, amelyekről az életműve által hitelesített, egyedi nézőpontból mesél. „Szeretem hallgatni Hobót – mondja Vidnyánszky Attila –, már több mint húsz éve hallgatom a történeteit zenéről és a zeneiparról, a kommunista világról, a rendszerváltásról, a kapitalizmus betöréséről, politikáról, a kulturális élet átalakulásáról… Amikor előadást készítünk, a munka része, hogy mesél, sztorizik, emlékezik.
"Az érzékeny szerző álszerény ajánlkozása
A magyar rockzenét már születése idején is inkubátorba rakták és amennyire lehetett, mesterséges lélegeztetéssel tartották életben. A dalok csak a szerelem témáját járhatták körül, vagy extrém irányba léphettek, mint a „Csavard fel a szőnyeget” , a ”Sajtból van a Hold.”
Ezekből tanulva véve Bródy 1973-ban kijött a „Mondd, miért hagytuk, hogy így legyen” valóban pofátlanul lázadó, kétértelmű dalával, amit ezen az úton sokáig nem követett senki.
De 35 év elteltével is láthatjuk, hogyan trallalláznak az örökös túlélők, akik bárkit kiszolgálnak, aztán elárulnak.
Szerencsére én is túlélő vagyok, olyannyira, ezen az estén előkerülhet sok dalszöveg és próza, ami – remélem – azt bizonyítja, hogy bármilyen is lett a mai világ, a túlélés érdemes volt.
A legtöbb szöveget a néhai Hobo Blues Bandnek (1978-2008) írtam. Ezekből válogattam az est darabjait. Legtöbbjüket sohasem játszottam, mivel a megírt szöveghez nem született számomra megfelelő zene.
Kíváncsian várom, hogy zene nélkül megélnek-e?
Mindenkit szeretettel várok.
Hobo"
Szólj hozzá!