A Pussy Riot neve 2012-ben járta be a világot, amikor a kollektíva tagjai az azóta védjegyükké vált, élénk színű kötött símaszkokban adták elő a Punk Prayer című, Vlagyimir Putyin és az orosz ortodox egyház politikai összefonódása ellen tiltakozó performanszukat a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban. (A maszkok idővel a Pussy Riot jelképeivé váltak: egyszerre biztosítottak névtelenséget a viselőiknek, és fejezték ki, hogy a tiltakozásban nem az egyes szereplők személye, hanem a közös ügy a fontos.)
Símaszk ide vagy oda, az akció után több résztvevőt letartóztattak, Maria Alyokhinát pedig két év büntetőtáborra ítélték. A történet azonban nem ért véget a szabadulásával. Alyokhina továbbra is nyíltan bírálta az orosz hatalmat, fogvatartása idején pedig még pert is indított a börtön vezetése ellen a rabokkal való bánásmód miatt – és megnyerte. Oroszországot csak 2022-ben, az Ukrajna elleni teljes körű invázió megindítása után hagyta el. A Pussy Riot azóta nemcsak zenei és művészeti kollektívaként, hanem a politikai ellenállás egyik nemzetközileg ismert szimbólumaként is működik. Tagjai számára a színpad sosem pusztán a szórakoztatás helye volt: sokkal inkább olyan nyilvános tér, ahol elmondhatják azt, amit hazájukban nem mondhatnának el következmények nélkül.
A formáció többször átalakult: a kezdetektől változó összetételű kollektíva ma már több, részben önálló alkotói formációban működik, a Budapestre érkező Riot Days pedig Maria Alyokhina köré szerveződik, pontosabban a két könyvére, a Riot Days és a Political Girl című kötetekre épül. Az előadást Alexander Cheparukhin producerrel közösen hozta létre, és 2016 óta több mint negyven országban mutatták be. A produkció különlegessége, hogy nincs végleges változata. Az oroszországi politikai események, az ukrajnai háború és a politikai foglyok sorsa folyamatosan új tartalommal töltik meg. A történet így nem pusztán visszaemlékezés a Pussy Riot 2012-es akciójára és annak következményeire, hanem az azóta eltelt évek eseményeinek személyes és politikai krónikája is.
A színpadon punk, elektronikus zene, spoken word, színházi elemek és dokumentumfelvételek kapcsolódnak össze. A vetített képek nem illusztrációként szolgálnak, hanem az elbeszélés részei: a személyes emlékeket és a politikai eseményeket egymás mellé helyezve mutatják meg, hogyan válhat egy művészeti akcióból egész életre szóló konfliktus a hatalommal. A Riot Days tehát nem hagyományos értelemben vett koncert, de nem is klasszikus színházi előadás: inkább egy olyan élő dokumentumfilm, amelynek szereplői maguk is részesei annak a történetnek, amelyet elmesélnek.
A budapesti fellépés egyik legmegrázóbb körülménye, hogy a produkció több résztvevőjét 2025-ben távollétében súlyos börtönbüntetésre ítélték Moszkvában. Maria Alyokhinára 13, Taso Pletner színészre és dokumentumszínházi alkotóra 11, Alina Petrova zeneszerzőre és multiinstrumentalistára pedig 8 év börtönbüntetést szabtak ki. Vagyis három olyan művész érkezik Budapestre, akiknek az orosz bíróságok összesen 32 évnyi szabadságvesztést ítéltek meg.
- Taso Pletner Alyokhina alkotótársa, a Pussy Riot történetét bemutató Velvet Terrorism című kiállítás egyik létrehozója is. A tárlatot Reykjavík után Európa és Észak-Amerika több múzeumában bemutatták.
- Alina Petrova, művésznevén Rov, a Riot Days zenei világának egyik meghatározó szereplője. Hegedűn, brácsán és moduláris szintetizátorokon játszik, emellett élő elektronikus programozással is foglalkozik. A hágai Királyi Konzervatóriumban szerzett mesterdiplomát szonológiából, a Kymatic együttes alapítója. A produkció nyitányában egyedül áll a színpadon, hegedűjátékával indítva az előadást.
- A Riot Days létrejöttében meghatározó szerepet játszott Alexander Cheparukhin, a GreenWave Music alapítója, aki már a Pussy Riot tagjainak 2012-es bebörtönzésekor nemzetközi összefogást szervezett a támogatásukra. Kapcsolatrendszerének köszönhetően több száz művészt mozgósított, köztük Paul McCartneyt, Peter Gabrielt, Patti Smitht és Stinget. Később ő vetette fel Alyokhinának a színpadi produkció ötletét, és azóta is személyesen nyitja meg annak minden előadását.
A budapesti estnek külön zenei felvezetése is lesz: Eric Breitenbach, a Pussy Riot ütőse a New Age Doom szólóprodukciójával lép fel. Az eredetileg duóként működő formáció filmszerű, kísérletező hangzásvilágában a dobok és az elektronikus hangzások kapják a főszerepet. A New Age Doom korábban többek között Lee „Scratch” Perryvel és a Bad Brains énekesével, H.R.-ral is készített közös felvételeket. Breitenbach 2025 júniusa óta turnézik a Riot Days produkcióval, emellett Alyokhina Political Girl című irodalmi előadásainak élő zenei kíséretét is biztosítja.
A Magyar Zene Háza ezúttal olyan produkciót fogad, amelyben a művészi szabadság kérdése elválaszthatatlan a politikai szabadságétól. A Riot Days szereplői nem kívülállóként beszélnek az elnyomásról: saját történetüket, börtönéveiket, száműzetésüket és az ellenük hozott ítéleteket viszik színpadra. A koncertterem így egy estére a személyes tanúságtétel és a politikai tiltakozás helyszínévé is válik. Az előadás nem azért hordoz jelentőséget, mert minden nézőnek egyet kell értenie az alkotók politikai állásfoglalásaival, hanem mert egy szabad kulturális térben az ilyen hangoknak is helyük van.
Pussy Riot: Riot Days – 2027. április 23., 20:30, Magyar Zene Háza.
A Riot Days orosz nyelven zajlik, a nemzetközi előadásokat angol feliratozás kíséri. Arról egyelőre nincs információ, hogy a budapesti közönség számára készül-e magyar felirat.
P.S.
A Pussy Riot történetéhez nemrég egy tégla-ügy is hozzácsapódott. 2026 augusztusában a kollektíva egykori tagja, Margarita Konovalova, művésznevén Rita Flores nyilvánosan bevallotta, hogy közel három éven át az orosz titkosszolgálat, az FSZB informátora volt. Állítása szerint 2023-ban családja megfenyegetésével kényszerítették együttműködésre, amelynek során ellenzéki művészekről és aktivistákról, köztük Maria Alyokhináról is információkat kellett szolgáltatnia. Beszámolója szerint később egy másik Pussy Riot-tag, Pjotr Verzilov elrablásának előkészítésében is közreműködésre akarták rávenni. Flores végül elmenekült Oroszországból, és nyilvánosságra hozta történetét (amelynek nem minden részletét sikerült függetlenül ellenőrizni). A Budapestre érkező Alyokhina ugyanakkor meglepő megértéssel fogadta egykori társa vallomását: a The Guardiannek nyilatkozva hangsúlyozta, hogy az ügy következtében senki nem került börtönbe, és senkit nem öltek meg.
Pussy Riot, Riot Days, Zene Háza
Szólj hozzá!