Takács-Nagy Gábor avatott és világszerte elismert előadója a bécsi klasszikusok műveinek, de ezen belül is különlegesen vonzódik Haydn-hoz. A hangverseny első és harmadik műsorszáma egy-egy Haydn szimfónia: az első a pálya elejéről, talán még az Esterházy szolgálat előtti évekből, a másik Haydn utolsó szimfóniája, amelyet londoni vendégszereplése céljára komponált.
Haydn: C-dúr szimfónia No.20
Mozart: Esz-dúr versenymű két zongorára K.365
Haydn: D-dúr (London) szimfónia No.104
Közreműködik: Jean-Efflam Bavouzet, Nemecz Andrea (zongora)
Vezényel: Takács-Nagy Gábor
Takács-Nagy Gábor avatott és világszerte elismert előadója a bécsi klasszikusok műveinek, de ezen belül is különlegesen vonzódik Haydn-hoz. A hangverseny első és harmadik műsorszáma egy-egy Haydn szimfónia: az első a pálya elejéről, talán még az Esterházy szolgálat előtti évekből, a másik Haydn utolsó szimfóniája, amelyet londoni vendégszereplése céljára komponált. A két mű komponálása között mintegy 30 év telt el, közben az Esterházy hercegi zenekar vezetése során Haydnnak volt ideje és módja mindent, ami zenekar, megtanulni és kipróbálni. Az érdekes az, hogy a korai műben is felfedezhetők már stílusának jellegzetes elemei, fantáziája, humora, a London-szimfónia pedig érett remekmű, Haydn szimfonikus művészetének méltó megkoronázása. A kor másik óriása, Mozart már régen nem is élt a London-szimfónia születésekor, nála viszont a zongorahangzás és a zongorajáték szépsége utolérhetetlen. Életművének egyetlen, kétzongorás versenyművét – több, megerősített vélemény szerint – nővére, Nannerl és saját maga számára írta 1779-80-ban, amikor még Salzburgban élt. Jean-Efflam Bavouzet személyében korunk egyik leghíresebb, nagy nemzetközi tekintélynek örvendő francia zongoraművészét üdvözölhetjük a Zeneakadémia pódiumán, akinek partnere, Nemecz Andrea a művész felesége.
Szólj hozzá!