Metamorfózis

A koncertet belépőjegy vagy Korzó bérlet, valamint védettségi igazolvány és személyazonosság igazolására alkalmas okmány bemutatásával lehet látogatni.

Metamorfózis

A koncertet élőben, online is közvetítjük, az online közvetítésre belépőjegyek itt kaphatóak:
https://online-kodalyfilharmonia.jegy.hu/event/metamorfozis/1d6bbe71-a804-4633-a018-58408d563238
 

Műsor:
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Nyitány
Mendelssohn: g-moll zongoraverseny, op. 25.
Csajkovszkij IV. (f-moll) szimfónia, op. 36.

Közreműködik:
Ránki Fülöp – zongora
Kodály Filharmonikusok Debrecen

Vezényel: Kollár Imre
 

A járvány ideje alatt a szokatlan körülmények között megtartott koncertek rendezői  többször folyamodtak kreatív ötletekhez. A közönség nélküli online események műsorszerkezetükben, illetve az együttesek biztonságos térbeli elhelyezésének tekintetében  újszerű megoldásokat eredményeztek. Most, amikor végre visszatérhet a közönség is a hangversenytermekbe, a Kodály Filharmonikusok egy minden tekintetben a hagyományokhoz kötődő programmal várja közönségét. A nyitány – versenymű – szimfónia szerkezetű koncertünk a szokásos rendhez történő visszatérést is szimbolizálja.

Richard Wagner, mint vérbeli operaszerző a szimfonikus koncertek programján leginkább egy-egy nyitánya, előjátéka révén képviselteti magát. (Bolygó hollandi,  Tannhäuser, Lohengrin, Trisztán és Izolda) Ezek mellett  az egyik legjátszottabb A nürnbergi mesterdalnokok nyitánya. A különböző irodalmi források alapján a 16. századi német mesterembereknek, költő-énekeseknek emléket állító vígopera előjátékát szerzője egy vasúti utazása alkalmával, 1862 tavaszán kezdte komponálni. A nyitányban a darab legfontosabb  zenei témái jelennek meg. A mesterek ünnepélyes menete, a bölcs Hans Sachs és a szerelmes  Stolzingi Walther alakja éppúgy megelevenedik, mint az inasok keltette kavarodás és zűrzavar, melyből aztán remek fúgát is felépít a zeneszerző. Az ujjongó, ünnepélyes hangulatú lezárás a  nyitány kezdő motívumait idézi vissza. Sajátságos önreflexió is ez az opera, mert Walther és Sachs figurája mögött lehetetlen nem észrevenni Wagner és az őt önzetlenül támogató Liszt Ferenc alakját.

Szinte megmagyarázhatatlan, hogy Mendelssohn g-moll zongoraversenye miért tartozik a ritkán játszott művek közé, különösen, ha a szerző e-moll hegedűversenyének népszerűségével vetjük össze. Csakis a zongorairodalom tékozló gazdagsága  miatt eshet ki egy ilyen minőségű alkotás az előadóművészek és koncertrendezők látóköréből. Itáliai utazását követően, 1830-ban fogott a zongoraverseny megfogalmazásához a zeneszerző. A 2. zongoraverseny három tétele gyakorlatilag folyamatosan – attacca – követi egymást, biztosítva a különböző zenei karakterek és témák kohézióját. A nyitó Molto allegro con fuoco szinte azonnal a szólóhangszerre bízza a főtéma bemutatását, a zenekar ezúttal csak kísérő szerepet játszik. A klasszikus szonátaformát követő tételben időnként Mozart hatása  is felsejlik. Egyéni viszont az a mód, ahogyan a második tételt vezeti fel Mendelssohn. Lezárás helyett egy rézfúvós fanfár viszi a hallgatót a hármas tagolású, bensőségesen éneklő  Andantéhoz, melyet a mélyvonósok indítanak el. A Presto tempójú finálé  indítását is a trombiták és kürtök hívójele előzi  meg. A rondó jellegű tételben a zenekar immár a  zongora egyenrangú társává szegődik. Szokatlan, hogy hagyományos értelemben vett virtuóz kadenciát ebben a tételben sem hallunk, a zárótétel kíséret nélküli zongoraszólói azonban kárpótolnak ezért a „hiányért”. A darab végén  az első tétel motívumai is újra megjelennek, keretet adva Mendelssohn felfedezésre méltó, zenei értékekben és dallamokban gazdag versenyművének.

Csajkovszkij hat, illetve – a Manfrédot is ideértve – hét szimfóniája közül a IV-V-VI. vált valójában népszerűvé, ezek a nagy együttesek és karmesterek számára mindig komoly erőpróbát jelentenek. Az f-moll hangnemű, 1878-ban bemutatott  IV. szimfóniát szerzője patrónusának, Nagyezsda von Meck asszonynak ajánlotta. Mint minden jelentős alkotó, Csajkovszkij is saját magát, lelki önarcképét fogalmazta a partitúrába. Az alkotói folyamat egybeesett a zeneszerző magánéletének egyik nehéz periódusával. Vallomása szerint a mű kulcsa a terjedelmes első tétel, mely  a boldogság és az álmok kibontakozását akadályozó végzet, a sors zenei megjelenítése. A Canzona feliratú fájdalmas második tétel igazából az orosz románcok hangvételét idézi fel. A kezdő oboaszóló nagyívű dallama többször is elhangzik különböző hangszereken, mindig  más-más zenei textúrába illesztve. Különösen érdekes a következő Scherzo tétel, melynek gerincét a vonóskar pengetve (pizzicato) szólaltatja meg, míg a trió részt a fa-, és rézfúvósok játsszák, felidézve egy falusi vígalom, illetve egy távoli katonai menetelés hangulatát. Ezután hatalmas kontrasztként, elsöprő erővel köszönt be a  zárótétel, melynek jellegzetes témáját az „Áll egy nyírfa a réten” kezdetű népszerű orosz népdal alkotja. Az erőteljes és diadalmas kicsengésű finálé – mintegy figyelmeztetésként – még visszaidézi a nyitótétel  sors-motívumát is, majd rendkívül hatásosan, elsöprő erővel ér véget.
                                                                                                                                                              (baljos)

Ránki Fülöp Budapesten született 1995-ben. Becht Erika és Hambalkó Edit, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Jandó Jenő, Lantos István és Wagner Rita tanítványa volt. 2018-ban mesterdiplomázott. Koncertezett Európa több országában, Japánban és Kínában is. Zongoraversenyek szólistájaként partnere volt többek között Heinz Holligernek, Keller Andrásnak, Kocsis Zoltánnak és Maxim Vengerovnak. Rendszeresen fellép közösen szüleivel, Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraművészekkel. 2016-ban Junior Prima Díjat kapott, 2017-ben pedig a Cziffra Fesztivál Tehetség-díjával jutalmazták.

A képen Ránki Fülöp látható (fotó: Radnóti Róza)