Műsor:
- Országúton (“La strada”) szvit
- II. csellóverseny
- Szimfónia egy szerelmes dalra (Sinfonia su una canzone d'amore)
Nino Rota, a 20. század egyik legigényesebb filmzene-komponistája, akinek stílusa alapvetően megkülönböztethető pályatársaitól. Munkáit minden esetben a tökéletes szakmai felkészültség, a klasszikus formaérzék és az ihletettség jellemzi. Százötvenre tehető azon filmek száma, melyek Rota zenéjével készültek, köztük Fellini, Zeffirelli, Coppola világsikerű alkotásai.
Federico Fellini 1954-es Országúton című alkotásáról szinte minden elemző megállapítja, hogy benne a kép és hang, a vizualitás és zene egymásból táplálkoznak. Rotát később is foglalkoztatta ez a különös történet, ezért aztán 1966-ban egyfelvonásos, 12 jelenetből álló balettet alkotott a zenei anyagból. Ebből a balettzenéből redukálódott később egy hét tételes zenekari szvit is, mely bravúros zeneszerzői megoldásaival és mélységeivel egy mesteri, önálló kompozíció hatását kelti.
Rota a világhírű orosz muzsikusnak, Msztyiszlav Rosztropovicsnak ajánlott II. csellóversenye 1973-ban született, ősbemutatójára azonban csak 1987-ben, Rota halála után került sor Bariban. A mintegy huszonhárom perc időtartamú mű három tételben bontakozik ki. A nyitó Allegro moderato lendületes és játékos karakterét a második tétel, az Andantino cantabile con grazia bensőséges dallamossága követi. Ez a tétel témára és hat variációra épül, s különösen szépen mutatja Rota melodikus invencióját. A Finale ismét felszabadult energiával zárja le a művet. A versenymű egyik legérdekesebb vonása a stílusok természetes együtthangzása. Egyszerre fedezhető fel benne a bécsi klasszika világossága, a romantikus dallamosság és a közvetlen, karakteres zenei gondolkodás.
Szimfónia egy szerelmes dalra című művét Rota 1947-ben komponálta, de ennek bemutatója is váratott magára, egészen 1972-ig. A darab előéletéhez tartozik, hogy dallami anyagának egy része már korábban is szerepelt a filmvásznon, többek között Luchino Visconti A párduc című alkotásában. A címben szereplő szerelmes dal nem egy konkrét ének feldolgozását jelenti, hanem egy zenei gondolatot, amely köré Rota a teljes művet építi. A dallamosság, a líraiság és a nagyzenekari színek jellegzetes hangzásvilágot teremtenek benne. Egyszerre érezni a 19. századi szimfonikus hagyomány örökségét és azt az éneklő kifejezésmódot, amely Rota filmzenéit mindig emlékezetessé teszi. A négytételes kompozíció nyitó Allegrójának lendületes és világos karaktere után egy játékos Scherzo következik, majd a lassú tétel, az Andante sostenuto állítja a középpontba a mű lírai, vallomásos hangját. A záró Allegro impetuoso szenvedélyes energiával összegzi az előző tételek motívumait.
Közreműködik: Varga Tamás – cselló / Kodály Filharmonikusok
Vezényel: Vito Clemente
Szólj hozzá!