Női sors Európában - asszonyok az operában

Churchill szerint „a történelmet a győztesek írják”. Én kiegészíteném: „a történelmet a győztes férfiak írják”! Ha ma, tudatos és emancipált nőként, felvilágosult és demokratikus férfiként körbenézünk Európában vagy Magyarországon, úgy láthatjuk, hogy – szinte – teljes a férfiak és nők közötti egyenjogúság. Ma már természetes, hogy nők is szavaznak, hogy dolgoznak a háztartás feladatai mellett; sőt azon sem kapjuk fel a fejünket, ha férfi pelenkázza a közös gyereket, vagy marad otthon a kicsivel, amíg a nő karriert épít.

De nem volt ez mindig így. Az évszázadok során persze sok mindent lejegyeztek, amit ma is tanulunk történelem órákon: győztes férfi hadvezérek neveit, győztes csatákat, amelyeket férfiak vívtak, kimagasló tudományos eredményeket, amelyeket férfiak hoztak létre, csodálatos és örök érvényű művészeti alkotásokat, amelyek kivételes férfiak képzeletéből születtek. De hol voltak eközben a nők? Milyen befolyásuk, hatásuk lehetett e sok hősi tett véghezvitelében? Erről, bizony kevés tanulmány vagy beszámoló született. Mégis, van egy műfaj, amely többet árul el a női sorsokról, helyzetükről az európai társadalomban, mint bármilyen száraz tanulmány: az opera. Bizony, az operák cselekménye indirekt módon részletes és izgalmas bepillantást enged koruk világába – és nem csak történeteik által. De mindennél jobban ad jellemzést a nők valódi hatásáról a társadalomra, amelyben éltek, és befolyásukról a férfiakra, akik szerették őket. Hisz ne feledjük, az operákat is férfiak írták, olyan érzékeny, konvencióktól mentes, kiemelkedő művészek, akik környezetük valódi lényegét ragadták meg és öntötték zenébe.

Jöjjenek ma velünk erre a több száz évet felölelő időutazásra három énekesnő és öt hangszeres hölgy kíséretével, Pokorny Lia vezetésével! A mai estén együtt igyekszünk bemutatni a női lélek változásait kislánytól özvegyasszonyig, az évszázadok tükrében. Hiszen, ahogy egyik legnagyobb példaképem, Szabó Magda írta: „Egy ember élete sosem egy ember élete, mindig egy országé, egy világé, egy korszaké is.”