Richard Strauss 1895 decemberében Budapestre utazott, hogy a Filharmóniai Társaság vendégkarmesetereként Beethoven- és Liszt-művek szomszédságában saját szimfonikus költeményét, a Halál és megdicsőülés (Tod und Verklärung) című darabot dirigálja. Fellépését felfokozott várakozás előzte meg, a korabeli újságok nagy terjedelemben foglalkoztak addigi pályafutásával és természetesen magával a koncerttel és a darabbal is. Utóbbit a legtöbb kritikus fanyalgással fogadta, megadva az alaphangot a következő évek Strauss-fóbiájához: Budapesten sokáig Strauss számított a modern zene legradikálisabb képviselőjének. Strauss modernizmusához ugyanakkor nemcsak elutasítás kapcsolódott, olyan fiatal komponisták kerültek hosszabb-rövidebb ideig bűvkörébe, mint Bartók Béla vagy Arnold Schönberg. A Megdicsőült éj (Verklärte Nacht), Schönberg első zeneszerzői korszakának egyik legérettebb műve különösen közel áll Richard Strauss zenei világához.
A. SCHÖNBERG: Verklärte Nacht (Megdicsőült éj)
DOHNÁNYI ERNŐ: Stabat Mater
R. STRAUSS: Tod und Verklärung (Halál és megdicsőülés)
Vezényel: Héja Domonkos
Közreműködik:
Kriszta Kinga szoprán
Balga Gabriella mezzoszoprán
Bakos Kornélia alt
Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Leánykara karigazgató Soltész Éva
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Magyar Rádió Gyermekkórusa vezető karnagy Dinyés Soma
Szólj hozzá!