Előzenekar: Haujobb (D), IVARDENSPHERE (CAN)
A Front Line Assembly neve egyet jelent az elektro-industrial vonallal, hiszen aligha van másik zenekar - mielőtt bárki felmorranna, a Skinny Puppy mellett természetesen - aki eme vonalon igazi underground világhírt ért volna el. Ami pedig ebből nekünk a legjobb, hogy 2013. augusztus 14-én a Zöld Pardonban, a német Haujobb támogatásával személyesen kapunk ízelítőt a rideg technokrata ritmusok és a kibernetikus zenei társítások mestereitől!
A nyolcvanas évek közepén még kevesen gondolták volna, hogy sötét, súlyos indusztriális technó legbrutálisabb vadhajtásai nem valami füstös iparvárosból, mondjuk Detroitból vagy Manchesterből, hanem egy szellős, kellemes nagypolgári városkából, a kanadai Vancouverből fakadnak majd ki. Abban, hogy Vancouver lett a kilencvenesévek-beli EBM fővárosa, óriási szerepe van egy megszállott úriembernek, Bill Leebnek, aki a Skinny Puppy egykori tagjaként szinte egymaga építette fel a szcénát. Irgalmatlan mennyiségű együttműködés, projekt, zenekar és formáció alakult kezei alatt, amik közül a legnevesebb és legfontosabb talán a Front Line Assembly volt.
A zenekar gyökerei 1986-ba nyúlnak vissza, amikor Leeb elhagyta a modern indusztriál egyik legfontosabb előfutárának tekinthető Skinny Puppyt, és Rhys Fulberrel közösen saját(os) hangzásokkal kezdett kísérletezni. A duó a szoftvermágus Michael Balch érkezésével trióvá bővült, és kőkemény kísérletezésbe fogott. Két lemez után Balch elhagyta a zenekart, hogy a Ministryt röpítse a világhírbe, a Front Line Assembly pedig módosított a recepten, és az 1992-es Tactical Neural Implant lemezzel egy megalkuvás nélküli, ám táncparketten is használható, kegyetlen, hideg és precíz indusztriál-techno albumot jelentetett meg, amit a mai napig az EBM (azaz az electronic body music) alapdarabjaként kezelnek. Azóta a Front Line Assembly folyamatosan a csúcson van: bár tagcserék tömegei követték egymást, Fulber elhagyta a zenekart, visszatért, majd újra távozott, Bill Leeb zsenije változatlanul ontja a sötét, darkba hajló klubhimuszokat. A „himnusz” kifejezés igencsak találó az FLA esetében: talán nincs zenekar, amely ilyen meggyőzően emeli az elektro sötét oldalát a himnikus magasságokba.
A Front Line Assembly maga a megtestesült, eszenciális indusztriáltechno: kíméletlenül zuhogó négynegyedek, döngölő basszusok, gerjedő gitárok és kegyetlen szinti-csapatás, mindehhez baljós dalszövegek. A kilencvenes években a Nine Inch Nails mellett az FLA jelentette aqz elektronikus alapú ipari zenét, és Leeb elkötelezettségének köszönhetően a projekt mit sem vesztett régi fényéből. Ugyanaz az elsöprő erő, magába szippantó transz uralja a koncerteket, mint egykor.
Tagok
Bill Leeb: billentyűsök, programozás, ének (alapító tag )
Chris Peterson: billentyűsök
Jeremy Inkel: billentyűsök, programozás
Jared Slingerland: gitár
Jason Bazinet: dob
