"A hetvenes évek közepén, nevezetesen '74 táján, misztikus barátaim, Novák János és Márta István viszonylag gyakran látogatták az Interbrass koncertjeit a Marczibányi téri jazzklubban. Abban a zenekarban én akkoriban zongoráztam, és nagyjából a zenei vezető szerepkörét is betöltöttem.
Ők beszéltek nekem először egy srácról, aki énekel és gitáron kíséri a dalait, és ahogy ők kísérik gyakran Ad Libitum néven a 25. színházbéli koncertjein. Többször hívtak, hogy menjek el, és hallgassam meg, mert szerintük érdekes lehet számomra. Így aztán elmentem egy estre a 25. Színházba, ahol Cseh Tamás és az Ad Libitum zenekar, vagyis Novák János, Márta István és Kecskeméti Gábor adták elő a Dal nélkül című műsorukat.
Nagyon tetszett a zenekar finom humorral átszőtt játéka, az énekes fiú, Tamás előadását pedig egyszerűen lenyűgözőnek találtam, különösen az Apa kalapja című dalban, de végig egészen fantasztikus volt. Így aztán az előadás után természetesen a kis társasággal tartottam. Tamás, a zenekar, néhány színész, és barátok az aznap esti közösségből, Novákék lakására mentünk, ahol Tamás rövid időn belül, mintha nem is egy jól sikerült zenés előadás után lenne, még vagy másfél órán át énekelte a dalait. Volt ott egy zongora, és a srácok, akik ismerték vonzódásaimat az improvizatív játékhoz, kedvesen a zongorához lökdöstek, amikor Tamás a Lee Van Cleef című dalt énekelte. Aztán még néhány darabot végigjátszottunk.
– Ki vagy te? – kérdezte, amikor leálltunk. – Egész életemben veled szeretnék játszani! – mondtam.
Valóban, ha belegondolok, ez kisebb nagyobb megszakításokkal, aztán így is történt."
Másik János
Szólj hozzá!