Affetti Musicali

Az Affetti Musicali régizenei együttes 1984-ben alakult Budapesten. Céljuk a XVII-XVIII. századi kamarazenei - különösen a vokális - repertoár történelmi hűségű előadása korabeli hangszereken. Az együttes tagjai a régi zenei iskola legkitűnőbb magyarországi képviselői. Malina János, az együttes vezetője, zenetudós, zeneesztéta, szerkesztő, oboa- és furulyajátékos egy személyben. Zenetudósként a régi zene korabeli előadási módjai foglalkoztatják. Számtalan könyvtárban végzett kutatásokat, s az ezek során általa fellelt művek képezik az együttes repertoárjának gerincét. Kertesi Ingrid a Magyar Állami Operaház Európaszerte ismert szopránja. Különleges tehetsége és érdeklődése a barokk énekstílus iránt az elmúlt néhány évben mutatkozott meg. Lax Éva egyedülálló mezzoszoprán hangszínének, valamint rendkívül érzékeny előadásmódjának köszönhetően Magyarország legismertebb és legkeresettebb régi zenei énekesei közé tartozik. Máté Balázs csellista ifjú kora ellenére mind szólistaként, mind kamarazenészként nagy elismertségnek örvend. 1990-ben a Brugges-i Régizene Versenyen díjat nyert. Horváth Anikó az egyik legkiemelkedőbb csembalójátékos Magyarországon; a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára. Nevéhez több lemezfelvétel fűződik, itthon és külföldön is többfelé koncertezett. Orgonajátékosként is ismert.

Az együttes műsorának megfelelően rendszeresen hív koncertjeire vendégszólistákat. Köztük van:
Bali János az ország egyik legkiválóbb fuvolistája és blockflötejátékosa; Kertész István hegedűművész, aki a barokk hegedűjáték magyarországi meghonosítója; a Festetics kvartett elsőhegedűse és a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára; Szűts Péter az 1990-es Bruges-i régi zenei verseny díjazottja volt kamarazenészként és szólóhegedűsként is.

Az Affetti Musicali a zeneirodalom azon területéről válogat, amely bővelkedik kevésbé ismert mesterművekben. Nem az elfeledett kismesterek, hanem a Schützhöz vagy Händelhez, Purcellhez vagy Couperinhez hasonló géniuszok munkáit kelti újra életre. Noha nagy súlyt fektetnek a korhű előadásmódra és a tudományos igényességű forráselemzésre, mégis elsősorban azt tartják szem előtt, ami a legfontosabb a zenében: az életteli és szuggesztív játékot.