Próbáltam a bevezetőt viszonylag semlegesre és informatívra venni, de nem tudom és nem is akarom eltitkolni, hogy nagy Caplan-rajongó vagyok. Véletlenül vetődtem el a koncertjére először, ami nálam azt jelenti, hogy Live Nation annyi érdekes zenei figurát hoz Budapestre, hogy ismeretlenül, illetve a rendelkezésemre bocsájtott sajtóanyag alapján el-el szoktam menni egy-egy terra incognita koncertre – s bizonyos esetekben ott is szoktam ragadni. Mármint nem a koncerten, hanem az előadónál: azóta Caplan minden budapesti fellépésén ott vagyok. Legutóbb 2023 novemberében találkoztunk vele, amikor egy szál gitárral, zongorával és szájharmonikával is képes volt olyan hangulatot teremteni, hogy a koncert végén a közönség alig akarta elengedni. Azon az estén háromszor tért vissza a színpadra, majd a koncert után a hallban is hatalmas taps fogadta.
A most bejelentett, 2027. május 18-i Dürer Kertes koncertjére közel négy év kihagyáy után tér vissza a 2025-ös The Flood című lemezével.
„A világ valaki számára mindig éppen véget ér” – mondja Caplan, és első hallásra ez nem tűnik különösebben vidám gondolatnak. Csakhogy a kanadai énekes-dalszerző szerint a történet itt nem ér véget. A kultúrák, közösségek, sőt egész civilizációk is változnak, alkalmazkodnak, és valamit mindig továbbvisznek abból, ami korábban létezett. Erről szól 2025 májusában megjelent ötödik stúdióalbuma, a The Flood (Az özönvíz), amely új fejezetet nyitott a pályafutásában.
A lemez különlegessége, hogy Caplan ezúttal nemcsak a történetmesélésben, hanem a hangszerelésben is új utakat keresett. A kelet-európai népzenei hagyományok, a klezmer és a színházi zene világa továbbra is felismerhető, de a klarinét mellé szintetizátorok, a zongora mellé programozott ritmusok kerültek. A dalok egymásba folynak, a hét szerzeményből álló albumot szinte egyetlen összefüggő történetként is lehet hallgatni.
Ráadásul a The Flood egy kétrészesre tervezett koncepció első fejezete. A dalok a pandémia utáni időszakban születtek, és mielőtt stúdióba kerültek volna, a zenész már Európa és Észak-Amerika koncertszínpadain formálta őket. A lemezt végül Chicagóban rögzítették, Graham Scott és Andrew Wiseman produceri közreműködésével.
Caplan persze a veszteségről és az újrakezdésről sem szeretne kizárólag komoran beszélni. Saját megfogalmazása szerint olyan tánczenét készítenek, amely emlékszik a nagy veszteségekre, és olyan siratókat, amelyekben már ott van a későbbi öröm ígérete. Ez a kettősség régóta jellemzi Caplan munkásságát, de az új lemezen különösen fontos szerepet kap.
A 2023-as beszámolónkban azt is megállapítottuk, hogy a róla gyakran használt „őrült porondmester” jelző meglehetősen félrevezető. Caplan ugyanis nagyon is tudatos előadó, aki pontosan érzi, mikor kell egy súlyos gondolatot humorral oldani, mikor érdemes megszólítani a közönséget, és mikor kell egyszerűen hagyni, hogy a zene beszéljen helyette. Dalai korábban is foglalkoztak a halállal, a meneküléssel, a társadalmi konfliktusokkal és az emberi kiszolgáltatottsággal – a The Flood tehát nem annyira témaváltás, inkább ezeknek a kérdéseknek egy újabb, átfogóbb megközelítése.
Eddig közel kétezer koncertet adott 27 országban, és a mostani turnéra adott külföldi reakciók alapján sem látszik úgy, hogy elveszítette volna a kedvét a közönséggel való személyes találkozástól. Sőt, az új album témái talán még nagyobb jelentőséget adnak annak, ami a koncertjein mindig is fontos volt: hogy a legnehezebb dolgokról is lehet együtt beszélni, nevetni, énekelni, és időnként akár teli torokból üvölteni.
Nagyon várjuk!
Ben Caplan, Dürer




























Szólj hozzá!