Színmûvész, fotós, zeneszerzõ, zenész.
Több nyelven beszél: németül, angolul, spanyolul.
Hangszereken is játszik: zongorán, gitáron, tangóharmonikán, valamint fotózással is foglalkozik.
1995/1999. Színház- és Filmmûvészeti Egyetem.
1999-Vígszínház.
Súgó csiga díj (2003).
Színészek, akik nem képesek megelégedni azzal, hogy már minden jó pasit eljátszottak és szerelmes beléjük a fél nézõtér. Kolovranik Krisztián ilyen. Többet akar. Kevés volt neki a színház, hát filmezni kezdett. Megtanult spanyolul, végigment az El Caminon, beleszeretett a fényképezésbe és mostanság már egész komoly sorozatokat készít pusztán kedvtelésbõl. Ráadásul jegyzett kortárs zeneszerzõ.
Földessy Margit színistúdiójába járt, majd 1996-ban elsõre felvették a Színház- és Filmmûvészeti Egyetemre, ahonnan rögtön a Vígszínházhoz került. Sokoldalú színész: gyerekkora óta fotózik, egyik képe bekerült az Év Sajtófotói albumba (2005), s megjelent 28 képbõl álló fotóalbuma is. A zene szintén fiatalon lett része az életének, azóta zenél, zenét szerez, a Pesti Színház Lila ákác címû elõadásában, a Sok hûhó semmiért-ben és a Zongora címû darabban mint zeneszerzõ mutatkozott be a közönségnek. Az utóbbi években rövidebb ideig Barcelonában élt, játszott kisjátékfilmekben, játékfilmekben itthon és Spanyolországban egyaránt. 2003-ban Súgó Csiga díjat nyert.
Szólj hozzá!