A 45 éves KFT tanácsa: mindenki legyen pék!

A KFT zenekar átalakulása óta újra és újra meglep hangzásával és újításaival. Legutóbb részt vettem a december végi nagykoncertjükön, amelyen a régebbi slágerek mellett bemutatták a megújult formáció első közös dalát, a Ne menj el-t, amelyhez videoklipet is forgattak.

A KFT idén 45 éves lett, a születésnapot pedig egy nem mindennapi műsorral ünnepelték meg az A38 hajón, ahol egyébként korábban rendszeresen tartottak lemez-újrabemutató és más tematikus koncerteket. A 45 éves jubileumi műsor nem a mindenki által ismert slágerekre épített, hanem arra, hogy minden albumról előkerüljön egy vagy több dal.

Ilyen értelemben a koncert nem azoknak kedvezett, akik a Siker, pénz, csillogást, az Elizabetet vagy a Bál az Operábant akarták hallani. Sokkal inkább azoknak, akik a ritkábban játszott dalokat keresik. Olyan dalok kaptak helyet a műsorban, mint a Kovács Pál, a Teca, a Fénygolyók, a Klón vagy a majdnem címadó Miénk az utca, amely egyébként a koncert nyitódala volt. Nemrég írtunk arról, hogy a közönség válaszai alapján készült egy lista a KFT legfélelmetesebb dalairól. A jubileumi koncerten ezek közül is felcsendült néhány, úgymint az Ugatnak a kutyák vagy a Nem sikerül kikúrálni magam.

A decemberi koncertbeszámolóban még megemlítettem, hogy egy dalnál mindenképpen küzdök egy kis hiányérzettel a zenekari tagok kapcsán, ez azonban mostanra elpárolgott. Az azóta eltelt időben láthatóan mindenki megtalálta a helyét az új felállásban, még inkább erősödött a zenészek színpadi jelenléte és kiforrott a zenekar megújult stílusa, amelyben kulcsszerep jut Szekeres András karakterének és Nedvig Balambér fantasztikus gitárjátékának.

A vendégek ezúttal sem maradtak el a nagykoncertről, a zenekari tagok gyermekei – ha egy kicsit csökkent létszámban is –, de ismét képviseltették magukat. Lengyelfi Eszter, Márton Áron és Laár Buda Illés a Fénygolyók és a Fantasztikus lány című dalhoz csatlakoztak a KFT-hez, utóbbit többszólamú gitárdallá áthangszerelve adták elő. És természetesen a gyerekek visszatértek a koncert végén a slágerek eljátszására is.

Ígéret szép szó: a KFT belengette korábban, hogy eljátszik majd egy új dalt is a koncerteken. Ejtsünk néhány szót a pék-motívumról, amely az új dal kulcseleme, de megjelenik már a Teca című dalban is, ahol Teca egy kenyérgyár legszebb alkalmazottja. Bornai Tibor a színpadon elmondta, hogy még nincs teljes egyetértés a dal tempójáról, azonban vannak olyan országosan ismert dalok, amelyek valahogy egyetlen tempóban kerültek be a köztudatba. A „Kossuth Lajos azt üzente” kezdetű dalt például senki sem énekli lassabban vagy gyorsabban, mindenkinek azonos tempóban jut eszébe. Ez történetesen megegyezik a Mindenki legyen pék tempójával, így könnyű elkezdeni addig is, amíg bele nem ég a zenei memóriába, ráadásul mondanivalóját tekintve akár Kossuth Lajos is üzenhette volna:

„Az a kérésem, az a javaslatom, hogy mindenki legyen pék,
És az emberek közt a sütnivalóját lelkesen ossza szét…”

Egyetértünk!

A dalhoz természetesen egy vers is tartozott, hiszen ezek nélkül valójában nem is lenne teljes egy KFT koncert:

„Kifli-erdők, zsömle-dombok
kenyér-hegyek, süti-rétek
lisztes tájain bolyongva
kergetünk egy álom-péket!
Tészta lelkünk arra vár, hogy
egyszer eljön tán a Pék
és kisül, hogy végső soron
nincs is messze Bátaszék!”

Reméljük, hogy a dal megjelenése sincs messze, és nagyon örülünk annak, hogy a zenekar továbbra is aktívan alkot, és – ahogy Bornai Tibor fogalmazott – valójában nem is megfogyva, hanem megszaporodva folytatja a zenélést. A műsor tehát változatos és egyedi volt, a hangzás pedig tökéletes, öröm volt ismét KFT-koncertre menni az A38-ra, és méltón megünnepelni az elmúlt 45 évet.