Az egykori Margaret Island énekesnője az elmúlt hónapokban már megmutatta, milyen irányba indulna tovább az Az én szívem játszik című összművészeti esttel. Az előadás egyszerre koncert, személyes vallomás és színházi történetmesélés volt: kevésbé a megszokott zenekari dinamika, sokkal inkább egy intim, önfeltáró világ.
A most megjelent négyszámos EP ennek a projektnek az első önálló zenei lenyomata.
A négy dal közül talán a Hangtalan a legkülönösebb vállalás. Kevés magyar popdal indul ennyire korán az emberi történetben: Lábas Viki itt a születés előtti érzékelésről, az anyaméh emlékeiről beszél. A dal egyszerre lebegő és nyugtalan, játékos és melankolikus. Nem dramatizál túl semmit, inkább hagyja, hogy a hallgató saját emléktöredékei kapcsolódjanak rá. Viki szerint „a test mindenre emlékszik”, és ez a gondolat végig ott kísért az egész EP alatt.
A címadó Magamat keresem már sokkal ismerősebb terepre érkezik: a kamaszkori bizonytalanság és a felnőttkori imposztor-szindróma közötti furcsa párhuzamra. Ritka, amikor egy popdal ennyire pontosan fogalmazza meg azt az érzést, hogy az ember hiába dolgozik évekig valamiért, még mindig úgy érzi, csak véletlenül került oda, ahol van. Interjúnkban Lábas Viki arról is beszélt, hogy tudatosan "nem onnan akarja folytatni, ahol abbahagyta”, hanem új nyelvet keres magának. Ez a dal már ennek az útkeresésnek a része: kevésbé rádióbarát slágerlogikával működik, inkább hangulatokból és személyes rétegekből építkezik.
A Karcos negatív az EP egyik legerősebb pillanata. Egy balatoni este emlékképe köré szerveződik, mégsem konkrét történetet mesél. Inkább azt az érzést ragadja meg, ahogyan a gyerekkori emlékek idővel elmosódnak, miközben érzelmileg egyre fontosabbá válnak. Fonyód különösen hangsúlyos szerepet kap az egész projektben: a Hangtalan klipjében Viki a saját régi zongoráján játszik a téli Balaton-parton, ráadásul az időjárás szinte kísértetiesen hasonlított arra a napra, amikor megszületett. Ezek a részletek könnyen giccsessé válhatnának, de itt inkább személyes dokumentumfilmként működnek.
Az EP záródala, az Álompor már a gimnazista évek felé fordul. A Bérczesi Róberttel közösen írt szám olyan, mint egy időkapszula a korai álmodozásokról: amikor még nem világos, mi lesz az emberből, de már sejti, hogy valami köze lesz a zenéhez. Bérczesi jelenléte különösen érdekes ebben a közegben. A hiperkarma frontembere mindig erős volt a törékeny, önvizsgáló dalszövegekben, és ez a hangulat itt is érezhető. Nem véletlen, hogy az Álompor lett az EP egyik legszabadabban áramló dala.
A klipek és vizuális anyagok szintén fontos részei ennek a világnak. Zimonyi Gwendolin képzőművész szövegvideója, illetve Takács Márk Ádám légies image-filmje nem illusztrációként működnek, hanem ugyanannak az emlékfolyamnak a vizuális darabjai. Az egész projektben van valami óvatos távolságtartás a hagyományos popsztár-esztétikától: inkább installációszerű, összművészeti hangulat épül köré.
Ebben nagy szerepe van azoknak a zenésztársaknak is, akik Viki mellett állnak a színpadon. iamyank elektronikája és atmoszférikus hangzásvilága, Lee Olivér gitárjátéka, valamint Sárkány Bertalan ütőhangszeres textúrái sokkal szabadabb teret nyitnak, mint amit a közönség korábban megszokhatott tőle. Kollégánk beszámolója az Az én szívem játszik előadásáról külön kiemelte, hogy az est egyik legerősebb eleme éppen a csendek használata volt: azok a pillanatok, amikor a dalok nem akarnak minden másodpercet kitölteni. Ez az EP is ebből a szemléletből építkezik.
A Magamat keresem még csak négy dal, de már most inkább tűnik egy hosszabb történet első fejezetének, mint klasszikus kislemeznek. Lábas Viki láthatóan nem egyszerű szólóprojektet épít, hanem egy olyan személyes univerzumot, ahol a zene, a színház, a vizualitás és az emlékezés ugyanannak a történetnek a részei.
Az én szívem játszik további előadásainak időpontjai:
2026. július 11. Városmajori Szabadtéri Színpad, Budapest
2026. október 14. Kodály Központ, Pécs
A balatonboglári koncertre a jegyet csatoltuk.
>>>>>>
A Margaret Island kb. egy éve jelentette be a búcsúját, és 2025 októberében adta utolsó koncertjét, ami után a tagok külön utakon folytatták a munkát.
Füstös Bálint egyre aktívabb producerként és dalszerzőként. Az elmúlt években több hazai előadó munkáiban is felbukkant szerzőként, hangszerelőként, stúdiós alkotóként. Zeneileg mindig is ő volt a Margaret Island egyik legkísérletezőbb figurája, és most mintha ezt a szabadságot teljesen kiengedné: elektronikusabb, filmesebb, atmoszférikusabb irányokban mozog.
Törőcsik Kristóf a dalszerzői és produceri munkák mellett sessionzenészként is jelen van a budapesti zenei életben. Ő az a típusú zenész, aki láthatóan jól érzi magát a háttérben is: hangszerel, építkezik, más projektekhez csatlakozik, miközben megmarad annak a stabil, finoman érzékeny zenei gondolkodásnak a képviselője, ami a Margaret Island hangzásának is fontos része volt.
Úgy tűnik, mindenki megtalálja magát egyszer :)
Szólj hozzá!