Blues klasszikusok, örökzöldek a fiatal Mojo Workings sikercsapat előadásában
“Sok ismerős üldögél a helyen már a zenére várva, mire odaérek. Gyorsan a pulthoz egy sörért, mielőtt kezdődik, ez nagyon jól fog esni, minden bajom volt ezzel a nappal, aztán leülök én is, közel a három blues-munkáshoz, valahova a második sor környékére.
A sör tényleg jó, ezek meg elkezdenek játszani. Ettől a zenétől azonnal és pimaszul hangulatos lesz az este, az egész életben- és ébren levés,tetszik mindenkinek, körülnézek a teremben, rögtön eszembe jut, csajozni kellene majd, kiváló terep. Valami tornácon ülünk valahol a Mississippi környékén. Elringat egy-egy lassabb szám, hát igen, a nő lelépett, és az a másik is, de most jól fáj ez, mint valami öreg kutya nyalogatná egy régi harapás nyomát, amire majdnem ráment, de már gyógyul vagy éppen csak a heg van meg, inkább a szenvedély, mint a szenvedés emléke. De zömmel teljesen vidám talpalávalót húznak a fiúk, két gitár, ének és az ördög szájharmonikája. A közönség izeg-mozog a ritmusra, lötyög a helyén, milyen jó lenne ez egy buliban, de a buli elég hamar konkrétan itt lesz és most, mindenki vigyorog, tapsol, táncol ülve, majd sokan fel is kelnek. Szünetben megszerzem a következő sört, de az igazi recsegős öreg blues számok miatt kedvem támad egy kis viszkit is elkortyolgatni, pedig annyira nem szeretem. A zenének aztán jó a humora, popslágerek kerülnek a Mojo kerekei közé, erre már sokan tényleg táncolnak is. Több zenész is akad a közönség soraiban, innen tudod, rutin van a könnyed kis jammelésnek tűnő produkció mögött. Az este végére még a vendéglátósoknak is vidáman csillog a szemük. A Mojo feltöltött mindenkit, mint valami ügyes varázstrükk, nem nagy titok, hogy működik, itt ez a három melós, két gitár és egy szájharmonika.”
A zenekarnak 2012 decemberében jelent meg Back in The Day című bemutatkozó lemeze.
Szólj hozzá!