Tanárként is nagyon igényes és keresett. Korábban tanított a Trinity College of Musicban a brit fővárosban. Most a Royal Academy of Music ének professzora és rendszeresen tart mester-kurzusokat a Dartington nemzetközi nyári akadémián is illetve Prágában, Belgrádban és Hollandiában. 2005 júniusában "summa cum laude" doktorált (Doctor of Liberal Arts - DLA) a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (Zeneakadémian), ahol jelenleg is vendégprofesszorként működik.
2006-ban a BBC4-es csatornán ő mutatta be egy dokumentumfilmben a kasztráltakat és kurátorkodott a mérhetetlenül sikeres Händel és a kasztráltak c. kiállításon a londoni Händel House Museum-ban. (A kasztráltakkal kapcsolatos kutatásai oda vezettek, hogy olyan különféle lapok kérték fel publikációk írására, mint a Daily Express, Country Life és Fortean Times). James Bowmannel megjelentettek egy hangversenysorozatot, amivel a korai zene nagy úttörőjére, David Munrowra emlékeznek. Ellátogatott Kairóba, hogy az ottani Conservatoirban tanítson és énekelt az amerikai egyetemen, ahol abban az évben az a negyedik ősbemutatója volt: Ashraf Fouad dal-ciklus Monte Bre.
2007-ben visszatért a budapesti Zeneakadémiára, ahol már vendégprofesszor, hogy adjon 2 sorozat mesterkurzust, majd Firenzébe utazott, hogy két koncertet is adjon a Pitti Palace-ban. Júliusban Elis Pehkonen Cecilia's Angel-jének premierjét énekelte, majd Decemberben Schubert Winterreise-jét és ünnepelte a Jennifer Partridge-dzsal való közös szólóestjeiknek 20 éves évfordulóját. 2008-ban Händel és a dívák című kiállítás munkatársa volt ismét a Händel House Museumban és közreműködött a készülő Händel Encyclopediának. Együttműködésbe kezdett a Kreutzer Quartettel és Jim Aitchison zeneszerzővel. A Memory Field premierje Antoni Gormley szobrász stúdiójában volt, a Shadows light bemutatója szintén ekkor.
2008-ban megjelent a Moreschi életrajzáról szóló tanulmányának új, nagyított kiadása The voice of the Castrato címmel, ami januárban elnyerte a Classic FM szavazásán a hónap könyve elismerést. Már francia és olasz nyelvű fordítása is készül. Márciusban publikálta a második könyvét: Budapest,the city of music. A modern angol zene kontra tenoroknak CD munkálatai elkezdődtek és hamarosan meg fog jelenni. A magyar akkreditációs bizottság tagjaként többször látogatott Budapestre és az ország más pontjaira. Ezen elfoglaltsága 2009-be is átnyúlik. Februárban a finn nagykövetségen énekelt Budapesten. Májusban az Aberdeen-i egyetemen adott szólóesteket és tartott mesterkurzust, októberben pedig a Zeneakadémia egyházzene tanszékén tartott előadásokat.
Amikor nem tart előadást, tanít vagy énekel, akkor megszállott kertész, mohó olvasó (főként a 19. sz. irodalmára tekintettel) és sok időt tölt a kedvenc városában, Budapesten is.
Repertoár és kritika [szerkesztés]
Nicholas Clapton elérte, hogy a szakértője 1984-ben debütáljon a Wigmore Hallnál. A következő évben ő egy dupla díj-nyertes volt a Concurso Francisco Viñasnél Barcelonában, és 1987-ben elnyerte az angoloknak Song Awardöt. Azelőtt David Masonnal tanult, és most Diane Forlano tanulója.
Miközben végrehajtja a zene egy nagyon széles változatosságát, ő kortárs operában van otthon egyformán, a tizennyolcadik századi hősies castratorepertoár, és Romantic dal hat nyelvben (a híres zongoristával, Jennifer Partridge-dzsal való, szövetségben).A karriere folyamatában operaházakban és hangversenytermekben működött Santiagóból Szingapúrba, adott (eddig) huszonhat világ premières (hat operát beleértve, a legtöbb legutóbbi Nicola Lefanunak lenni Light Passing, akit megbízott BBC Radio 3 és először végrehajtottak a National Early Music Centre-nél, 2004 októberi York), és csinált különféle felvételek:szóló kantátájú Handel kortárs Benedetto Marcello és Nicola Porpora, Duruflé Requiem, Water Parted és The Triumph Beauty és Deceit, gyár, amit Gerald Barry vezető ír zeneszerző által neki írtak, és most nemrég LeFanu Canción de la Luna.
A sokoldalúsága és kalandos megközelítése éneklő Purcellként olyan szokatlan előadáshelyzetekhez vezettek annak a zeneszerzőnek a háromszázados évében Culture egy korábbi Palace-ában Szibériában, játszó a nagy castrato három különböző reinkarnációja Farinelli, és kísérni magát a kasztanyettákon Simon Holtban hat Caprice. Kompozíciókban poszt-modernistaként megjelent hurdy-gurdy játékos egy lila öltönyben(Magister Aggrojunk Benedict Masonban a labdarúgóopera Playing Away Opera Northnak), a hold (LeFanuban van Blood Wedding), egy kiskakas ( Hindemith Mörder, Hoffnung der Frauen) és néhány öreg boszorkány (egy Brechtian Nutrice Monteverdiben L'Incoronazione di Poppea a Megaronnél Athénban, és a Sorceress Purcell Didójában és Aeneasában Baden-Badenben, Bécsben és Seville-ben),olyan jól, mint a Handelian kánon több szokásos királya, hercege és udvaronca. Mindenen, amit Bachnak és Handelnek, a hangversenyrepertoárjának, a jelentős gyára tartalmaz, Wagner Wesendonck Lieder, Elgar Sea Picturese, Vaughan Williams öt Mystical Songs és a Verdi Requiem (érdeklődni aziránt, hogy szólistakattanásként lefoglalni Nicholas Claptont itt). 2000 óta, aminek a Locrian Ensemble-lel több előadást adott Britannián keresztülkülönösen a Handeljük Candlelight program által, és The Angel Róma, egy egyszemélyes show az utolsó castrato, Alessandro Moreschiről, amit különlegesen a csoport művészeti igazgatója által neki írtak, Justin Pearson.
Nicholas Clapton van szintén nagyon igényben tanárként. Ő tanított több éven keresztül Trinity a Music, London Főiskola, és van most egy professzor Singing Music Royal Academyjénél, és, odaítélt egy Doctorate-et Liberal Artsban summa sperma laude az Liszt Ferenc Music University, Budapest 2005 júniusában, van most egy vendégprofesszor ott.Rendszeres mester-osztályokat ad a Dartington International Summer Schoolnál, és szintén tanított Prágában, Belgrádban és a Hollandiában. Legutóbbi években mester-osztályokat adott oda Annie Mawson Sunbeams Music Trustjának a terapeutáiért.
Az övé sok beszél és a pult-tenor-hangról, a castrati, és másik témákról tart előadást szólóesteknek társadalmakba és zenei klubokba miközben éneklésre vonatkozik, nagyon népszerűnek bizonyult (érdeklődni aziránt, hogy a zenei klubodért vagy a társasági kattanásért lefoglalni Nicholas Claptont itt ). Az övé Moreschinek, az utolsónak, azéletrajza Castrato (Haus Publications, Life és Times sorozatok) 2004 novemberében kiadták,és a könyvei közül az egyikként választotta a Tablet magazin a 2005-ért való Year, és most francia és olasz fordításokban adták ki. A nagyított második kiadásában, Moreschiben és a Castrato Voice-ában azt könyvként választották a Month Classic FM által 2009 januárján keresztül. A második könyve, Budapest, City Music, 2009. március 1-jén kiadták.
Mikor nem végrehajtó és tanítói, Nicholas Clapton egy siratóének (mintegy mondjuk mániás) kertész, egy mohó olvasó (különösen tizenkilencedik századi irodalmú), és a szemét-boltok egy megrögzött haunterje.
Szólj hozzá!