Nyeső Mari

Nyeső Mari kivételes tehetsége már egész korán megmutatkozott: az autodidakta gitáros-énekes kislány tizenegy évesen a Fehérvári Dalos Találkozón tűnt fel, ahol rögtön díjat is nyert. Tizenöt évesen pár dalát rögzíthette a Magyar Rádióban, majd kislemeze is megjelent a Hungarotonnál. Ezután azonban évekig nem lehetett róla hallani; végül 1992-ben jött ki bemutatkozó albuma, a Nyeső, melyen - bár rockosabb hangvételű volt - számos jazz zenész közreműködött.
 
Szerencsétlenségére a kiadó a megjelenés közben megszűnt, így a lemez csak kevesekhez jutott el, és leginkább másolt kazettákon terjedt. Mari a következő években fel-feltűnt a tévében, majd 1996-tól önálló esteket adott a Kolibri Pincében először Szobazene Egy Fotelban, majd Az Én Kis Bigbendem címmel - ez utóbbi egyben következő lemezének címe is. Erre már azt az akusztikus hangzást mentette át, amely a koncerteket is jellemzi.
 
Újabb nagy szünet következett, ezalatt Mari gyermekek számára készült színdarabokhoz komponált zenét (Spárga Tengeralattjáró, Ilka Titka, Róbert Gida És Barátai), de természetesen továbbra is koncertezett, gyakran egy szál gitárral, egyedi pengetési technikáját használva arra, hogy egy "zenekart" imitáljon maga körül. Időközben lassan kezdett formát ölteni a jelen anyag, melynek dalkavicsai éveken keresztül formálódtak a közönség reakcióinak patakjaiban.
 
A Meteorológus egyszerre igazi one-man show és közösségi munka, hiszen Mari a legtöbb hangszert (gitár, basszusgitár, mandolin, népi hegedű) egyedül játszotta fel, csak Jeszenszky György (Nigun, Tóth Viktor Tercett, Ágoston Quartet) segített be a dobok mögött, a számtalan vokál és kórus betétnél pedig a - néha kissé amatőr, de elragadóan lelkes - barátok énekelnek. A lemez tematikája a magyar nyelvben dupla jelentést hordozó időt járja körbe, amely egyaránt vonatkozik konkrétan az időjárásra (Meteorológus) és az eltelt évekre (Tátátá, Boszorkány), de némely dalban Mari könnyedén egybe is fonja őket (Eső, Eső (30 Év Múlva), Eső (70 Év Múlva)). Teszi mindezt gyermeki látásmóddal, őszinte rácsodálkozással, sok életörömmel és életszeretettel, öniróniával még az olyan dalokban is, mint a gyermekkor elveszítéséről és a visszavonhatatlan felnőtté válásról szóló mélabús Tátátá, vagy a szintén merengő, mesevilágba vágyódó Katicabogár.
 
A lehengerlően kedves humor pedig minden dalt átsző, nemcsak a szövegekben ("Azt hiszem, beleszerettem a meteorológusba. És most már biztos, hogy Ő is szeret, mert azt mondta, hogy a sok évi átlagos és szórvá-Nyeső várható!", "És megcsókollak még ma, hogy ne legyél többé béka. Hiába is próbálom, már lekopott a csókállóm. Ó, elegem van már ebből a békából! ... Még ha leveli volna, de ez egy varangy! ... Vigyen el a gólya!"), hanem az énekben és zenében is, mint a Béla, A Tánctanár tökéletes swing-charleston parafrázisa gramofon utánzással, szteppel, gitáron táncoló kisujjakkal, vagy az egymásra reflektáló Eső trilógia, a blues-os Királyfi és a "reppelős"Legyél Királylány! (ezek mind-mind garantált közönség kedvencek!). A lányok felnőtté válását végigkísérő Boszorkányegyedi kísérletként a country-t és a magyar népzenei hagyományokat ötvözi sikeresen, sok csujjogatással a végén, az afrikai tűztánc idéző Manuela pedig már előrevetíti Mari következő lemezét, a zenei földkörüli utazásra hívó Explorert.