Mára teljesen letisztult a Rotting Christ stílusa! Megkapjuk a magunk black metalos gyorsulásait is, de a lényeget a gothic-jellegű szaggatott dallamkodás hozza, amit még az acsarkodó ének sem tud elrondítani! Nagyon fogós szaggatott riffek vannak ezen a lemezen, kiváló előadásban és remek megszólalással! Minden dalra jut egy-egy olyan minőségű gothic-power szaggatás, amire emlékezhet az ember!
A dolog a dögös riffelésnél nem áll le! Sokszor görög népi hangszerek kerülnek elő a háttérben, a szaggatás ellenpólusaként és a gitárszólók középszerűségének elfedésére... Aztán még a szín tiszta kesergő női énekhangok is előkerülnek, amitől az egész átmegy jobb minőségű folk-metalba! Ennek a három stílusnak az elemei variálódnak a Rotting Christ stílussá, nagyon érdekes szaggatást eredményezve! Hogy kicsit pontosabb legyek, ami kórusokat én kesergőnek írok le, az tulajdonképpen az Ipiros szigeten honos pliades nevű tradicionális énekstílust akarja jelenteni, ami ugyan a háttérben marad, viszont így is nagyot a bennem kialakított összképen...
Aztán a legvégére még innen is sikerül ugraniuk egy nagyot és Diamanda Galas törzsi alternatív rock dalát is feldolgozták a művésznő segítségével! Kiváló és nagyon elvont folkos darab lesz a vége, amiben Diamanda görögül narrációsan osztja az észt! Hátborzongató, ahogy a legkeményebb fiúkat is maga mögé képes utasítani színházas üvöltözésével, annyira erőszakosan nyomja a kissé unalmas szöveget...
Az Aealo remek komplex album, az idei Rockmaratonon meglátjuk, hogy élőben mennyire lehetséges előadni... Nincsenek kétségeim, mert nagyon tehetséges és nagyon elhivatott a csapat... és még kísérletezni is van kedvük... szóval minden fronton érdemes megismerni őket!
Szólj hozzá!