Builder of the Shrine
Végül 2008-ban Chris úgy döntött, hogy visszavonul az aktív zenei scene-ből, így a Melvins dobosa, Dale Crover ült a székbe. Elkezdtek sűrűbben összejárni. Mikor szabad idejük engedte egymás zenekarjainak próbatermeiben fektették le a Shrinebuilder alapjait és formálták hangzását. 2009 januárjában úgy érezték itt az idő és bevonultak a The Deaf Nephews studiójába és cirka három nap alatt fel is vették az anyagot, amit Scott dokumentált a blogjában. Most már csak várni és izgulni kellett egészen októberig.
Megkaptuk azt az eszenciát amit vártunk. Bő két év örömzenélés végeredményét masszív eleggyé gyúrták össze. A zenészek szabadsága és barátsága nem ismert komprimusszumot, így mindegyik tag maximálisan a saját stílusát rakhatta bele. Scott csontjaiből feltörő keserűsége, Wino pszihidelikus gitártémái, Al hömpölygő végzete és Dale finom dobtémái. Kiváló lenyomata ennek a zenei színtérnek, ugyanakkor lágy és kellemes, mély és komplex, akár egy jól megfogalmazott könyv.
A majdnem 40 perces utazás egészen Neurosis-os ízzel kezdődik, majd a második szám éteri, már-már teátrális hangzása észrevétlenül húz egyre beljebb. Lassan lesüllyedsz a száraz pusztaságba és kapsz egy vitathatatlan definíciót. A következő zaklatott és virtussal teli szekvencia után letérdelünk és elmormojuk az imánkat, ami megválthat minket a lét mindent elnyelő, pusztító sivatagától.
Remek album, remek zenészektől. Ugyanúgy ajánlott egy doom fan-nak mint az ezekkel a zenei stílusokkal ismerkedőknek.
Szólj hozzá!