Maszorti Avot - Amerikai Alapítványi Iskola

Pest és Buda az 1873-as egyesítését követően néhány évtized alatt az ország gazdasági, majd politikai központjává lett, s ezzel párhuzamosan, a magyarországi zsidó migráció és mobilitás következtében a 19. század közepére-végére a pesti zsidó hitközség is központi szerepet kezdett betölteni a honi zsidóság körében.

Pest-Buda zsidó népessége a 18. század utolsó évének 1000 főt jelölő adata után rohamosan nőtt, 1850-re meghaladta az 17500-at, s a századfordulóra elérte a 166 ezret. Hamarosan bekapcsolódtak a gyorsan fejlődő gazdasági életbe, s a hazai németség mellett a magyar polgárosodás előmozdítóivá váltak.

A vállalkozói szellem, az újítókészség, a magas munkamorál és a művelődési készség kompenzálandó a törvényekben és a társadalmi hierarchiában is meglévő hátrányos helyzetet hatalmas átalakuláson vezette át az addig jórészt hagyományos keretek között élő, erősen vallásos zsidóságot. Szellemileg előkészítette ezt a folyamatot a polgárosodottabb, jobb helyzetben lévő német zsidóság körében kialakult haszkala, azaz zsidó felvilágosodás. Az átalakulás velejárója volt a zsidóság asszimilációja a befogadó nemzethez, s ez megnyilvánult a nyelvhasználatban, a szokásokban, idővel a vallási külsőségekben, majd később a társadalmi igényekben is.

A javuló gazdasági körülmények, sőt az idővel megszerzett kulcspozíciók mellé már igénye volt a társadalmi egyenjogúsításra is. Ez az igény találkozott a liberális nemesség elkép-zeléseivel, s az 1867:XVII. tc. törvénybe iktatta a zsidóság emancipációját. Az emancipációt megszavazó keresztény közvélemény azonban cserébe elvárta a zsidó társadalom belső reformját, s az államigazgatás is egyértelmű szervezeti vezetést igényelt. Ennek elősegítésére, az addigra polarizálódott helyzet tisztázására, báró Eötvös József kezdeményezésére 1868. február 17-én összehívták az Egyetemes Gyűlést, amely a zsidóság szervezeti felépítését lett volna hivatva meghatározni. Megegyezés nem született, a nézeteltérések miatt az ortodoxok kivonultak a kongresszusról, s a tervezett országos szervezet felállítását (benne a modern zsidó iskolázás rendszerét) a neológ irányzat már egymaga fejezte be. Az ortodox rabbikar azonban nem fogadta el a fait accompli-t, s felszólította híveit, hogy végrehajtásukkal szemben gyako-roljanak passzív ellenállást. Az asszimilálódás útjára lépő zömmel neológ pesti zsidóság a fentiek szellemében különös hangsúlyt helyezett a világi oktatásra is. 1814-ben nyílt meg az első pesti zsidó iskola, a lányiskola pedig 1852-ben.

A Millennium és a zsidó nemzeti jövőt megfogalmazó, Pesten egykoron erősen elítélt Judendstaat megjelenésének évében (1896) az Erzsébetvárosban, a Wesselényi utca 44-ben megnyílt a hitközség hatosztályos polgári fiúiskolája.13 Ezzel lehetővé vált, hogy az elemi iskola elvégzése után a modern, világi ismeretekre vágyó pesti zsidó ifjak zsidó iskolában tanul-hassanak tovább. (Zsidó gimnázium csak az első világháborút és a numerus clausus-törvény bevezetését követően nyílt.)

Magát az épületet a korábban már sok hitközségi épületet tervező Freund Vilmos tervezte. Harmadik emeletén zsinagógát is berendeztek, ami a környék 12 másik zsinagógája mellett az iskolába járó gyerekek és szüleik számára biztosította a barátságos minjen-t.

1919-ben, mivel még nem készült el a Zsidó Gimnázium épülete, a Fiúgimnázium is itt kapott helyet a lányok a Síp utca 12-ben tanultak. 1923-ban elkészült a gimnázium Szent Domonkos (ma Cházár András) utcai épülete, így a gimnáziumi oktatás átköltözött, s a Wesselényi utcai iskola továbbra is polgáriként működött. A háború nehéz éveiben egészen a pesti gettó felállításáig folyt tovább az oktatás. A gettó kijelölésénél az iskola már a gettón kívüli területre esett, de a gettó betegeit ellátó szükségkórházat rendeztek be benne, s hogy a nyilasoktól megvédjék, a Nemzetközi Vöröskereszt Központi Szükségkórházának nevezték. A betegek megtöltöttek minden kórteremmé átalakított tantermet, a halottakat az udvaron helyezték el.

A pesti gettó felszabadulása (1945. január 18.) után két nappal még egy gránáttalálat érte az épületet, amelynek során többen életüket vesztették. A felszabadulás után újraindult az oktatás, de 1948-ban államosították az egyházi iskolákat, köztük a Wesselényi utcai zsidó polgárit is, s épületében egy szakmunkásképző iskola kapott helyet.