A keményebb napokat is megélt Rézmál (leánykori nevén VOX) már régóta a budai fiatalság közkedvelt helye. Egy tipikus péntek általában pont úgy néz ki, mint egy tömött házibuli: szimpla, egykedvű sörözésnek indul az este, pár óra múlva meg már kigombolt ingben táncol mindenki az I will survive-ra. Aztán kettő-három óra felé kiürül a hely, csak néhány részeg ifjú marad reggelig - és őket a hihetetlen béketűréssel megáldott pultoslányok ki is szolgálják, még akkor is, ha csak ketten pislákolnak szerelmesen egy asztalnál, és az összes széket már rég felpakolták.
Hét közben is ingyenes minden program, kisebb bandák mutatkoznak be a színpadon, a társaság meg a buli fényében vegyesnek és barátságosnak mondható. Kivéve pénteken, amikor csordultig megtelik a terem... és a nyolcvanas évek örökzöldjei mellé mindig becsúszik egy-egy közkedvelt Oasis- és Rage-sláger is."
/Zenész magazin 2005 augusztus/
"Lassan négy éve jól működik, és az ifjúsági szubkultúra egyik legdivatosabb koncert és találkozóhelyévé nőtte ki magát a klub-sörözőként is működő "Rézmál", ami a II. kerületi Marczibányi Téri Művelődési Ház alagsorában található. Az előző bérlő távozta után kezdetét vette egy kulturális reprivatizáció, hiszen az egység jelenleg "szőröstül-bőröstül" az intézmény fennhatósága alá tartozik. A vörös-fekete falú, 110 nm-es pince, és a hozzátartozó terasz kellemes hely. Talán az "igazi(?)" vendéglátósokra jellemző érdeklődés és partneri jó szándék lehet az oka, hogy a környékbeliek is "megbékéltek". A bandák saját közönsége mellett kitermelődött egy réteg, ami makacsul helyet kér magának a napi 100 potenciális vendég között, a heti átlag öt élőzenés estén, irodalmi rendezvényeken, kiállításokon. A zenei palettán meghatározó színfoltok: jazz, latin, funk, folk, rock, reggae, dark, alternatív. A tizenéves társaságoktól kezdve a kiforrottabb harmincasokon át az öreg rókákig terjed a fellépők köre."
Szólj hozzá!