Sokszor direkt azért keressük a társaságukat, mert nagyon megtetszenek a színpadon, aztán mikor közelebbről megismerjük őket, változik a helyzet. Aztán van olyan is, hogy random összefutunk valakivel, jót dumálgatunk – sokszor a zenéről, hiszen ez fontos téma –, és kiderül, hogy baromi jó zenei ízlésű a választottunk, ám (vagy éppen ezért) zenész valamilyen zenekarban, vagy csak zenélget, de szeretne rocksztár lenni. Ilyenkor ez elrettent minket vagy megerősít? Tegyük félre az előítéleteinket, és próbáljuk meg viszonylag tárgyilagosan körbejárni a dolgot. Mivel rengeteg zenészt ismerek, találkoztam már mindenféle "fajtával".
1. Csajozás
Sok fiú azért kezd el zenélni, mert azt gondolja, hogy akkor jól tud csajozni. Ez ugyebár főleg azokra vonatkozik, akik nem annyira tehetségesek és esetleg nem olyan jóképűek, talán a dumájuk se olyan, mint Kiss Ádámé, de mégiscsak jár nekik is egy barátnő. Általában ez be is jön, kérdés, hogy mennyire hosszú életű egy-egy ilyen kapcsolat. De nem baj ez, kalandozni jó és ne is vonjuk meg magunktól ezt. Álljon itt a Mocsok1Kölykök örökérvényű száma arról, hogy a zenésznek mindig jó csaja van:
2. Irigység - dicsekvés
Ha összejövünk egy zenész pasival, akkor az azért mindig adhat okot irigységre a baráti körünkben, főleg, ha valami menőbb zenekar bármelyik tagjával hozunk össze valamit, és a barátnőink is fenik rá a fogukat. Nem baj, használjuk ezt ki, nemcsak a pasiknak, nekünk is lehetnek olyan trófeáink, amiket majd később az unokáinknak mesélhetünk – de ez természetesen nem a groupiságra vonatkozik, egyszerűen csak kedveljük őket, és kész. De csak és kizárólag azért együtt lenni valakivel, mert zenész...
3. A kezdő, aki csak a zenéből szeretne megélni - a legrosszabb
Induló, feltörekvő zenekar önbizalomhiányos tagjai ők általában (és még én mondom, hogy tegyük félre az előítéleteinket), akik még honoráriumot nem nagyon kapnak – tudjuk, hogy az elején főleg invesztálni kell a zenélésbe, a felfutáshoz sok-sok munka (amiben a zenészfiúkák nem mindig jeleskednek, azt gondolják, rögtön az elejétől dől a lé meg a csajok is) és idő kell. Ha egy ilyen srácba szerelmesedünk bele, készüljünk fel arra, hogy sokszor kell kisegíteni anyagilag, fizethetjük a sörüket, és az étteremben is előfordul, hogy nekünk kell rendeznünk a számlát, és még virágot se hoz, mert örüljünk, hogy egyáltalán vele járhatunk. Ha látjuk benne a törekvést és rá tudjuk venni, hogy a zenélés mellett dolgozzon-tanuljon is valamit, akkor esetleg érdemes belefektetni némi pénzt, de amúgy inkább veszett fejsze nyele az egész, építsük le.
4. Életképtelenség
Ez sajnos minden rendű és rangú zenésznél előfordul, nagyjából arról van szó, hogy egyszerűen nem képes az élet hétköznapi dolgait befogadni, úgyis, mint lakhatás megoldása, csekkek befizetése, váratlan helyzetek kezelése, kaja vásárlása – hogy ne mindig csak a netről rendeljen, hanem esetleg össze is tudjon dobni magának valamit, mert az sokkal olcsóbb, mert ugye ő önálló, neki nem kell segítség. Ezek azok az egyedek, akiket én csak vámpírnak hívok, mert még azzal is a barátnőjüket hívják fel, hogy fáj a hasuk, hova tették a táskájukat, nem találják a napszemüvegüket – kitermelve ezzel egy csomó anyáskodó nőt, akik aztán más kapcsolataikban ehhez az attitűdhöz alkalmazkodva egy amúgy önálló (nem zenész partnert) megfojtanak, pedig csak beléjük rögzült, hogy a pasik életképtelenek...
5. Csapodárság
Ha már menő zenész a barátunk, számíthatunk arra, hogy sok-sok lány veszi körül őket koncerteken, akik mindenfélét szeretnének tőle – nem mindenki csak barátságot. Ez benne van a pakliban, csak a vérmérsékletünk és a gyomrunk dönti el, hogy ezeket hogy kezeljük. A bizalom itt is nagyon fontos – de ne legyenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy csak zenészek ismerkednek más lányokkal a tudtunkon kívül, civil foglalkozású pasikról is derülnek ki olykor hajmeresztő dolgok. Az talán fontos lehet, hogy szabjuk meg, mi az a határ, ami még belefér ilyenkor és mi az, amit már nem vesz be a szívünk-lelkünk-gyomrunk. Talán az sem árt, ha megosztjuk ezzel kapcsolatos nézeteinket a szeretett személlyel és akkor mindenki tudja, mihez tartsa magát.
6. Tudatos zenészek
Talán a legjobb típus. Találkoztam már olyan fiúval, aki eldöntötte, hogy zenész lesz, de ezt olyanfajta életcélnak tekinti, hogy közben hajlandó áldozatokat hozni, és nem csak a szülőktől, barátnőktől, barátoktól vár ehhez el segítséget. Például tanul, hogy legyen egy "rendes" szakmája is, amiből meg tud élni addig, míg világsztár lesz belőle, és/vagy mellette, mert máshoz is szeretne kicsit konyítani és nem csak alkalmi, sokszor megalázó munkákból fenntartani magát, megvenni a hangszereit, fizetni a próbatermet stb. Talán ők azok, akiknél annyira nem nyúlunk mellé, viszont tudnunk kell azt, hogy az ilyen srácok – pontosan a több lábon állás kialakítása érdekében – kevés szabadidővel rendelkeznek és nem érnek rá állandóan a közösségi oldalakon lógni és válaszolgatni az üzeneteinkre, vagy lájkolgatni, amiket kirakunk. De ha türelmesek vagyunk és szeretjük annyira, akkor talán vele járunk a legjobban.
7. A tehetség tisztelete
Nem elhanyagolható az sem, hogy a tehetséges/menő (a kettő természetesen nem zárja ki egymást, de nem is mindig jár együtt) zenészpasinkra felnézhetünk, elvarázsol minket, hogy mennyire tehetséges, esetleg be is avat a dolgaiba, a zeneszerzésbe, a szövegírásba, megmutatja a készülő projektjeit. Ha van bennünk hajlandóság ezeket befogadni, jó úton járunk, mert ha elfogadja a véleményünket (főleg, ha némileg mi is konyítunk a zenéhez), akkor egy sokféle szempontból boldog és konstruktív párkapcsolat lehet ebből - mindkét fél megelégedésére.
8. Rossz időszakok átvészelése türelemmel
Természetesen vannak a zenész (ahogy a civil emberek) életében olyan nehéz időszakok, amikor nem megy annyira a zenekar/zenélés, például mert lemez készül, kevesebb a fellépés vagy egyéb nehézségek adódnak. Ilyenkor elő kell vennünk a türelmesebb énünket, és lelkileg is segítséget nyújtani, akár egy némileg depressziósnak mondható embert kikaparni a romjaiból. Ha a saját munkánk és életünk mellett marad energiánk arra, hogy ebben partnerek tudjunk lenni, akkor ezért – jó esetben – hálás tud lenni a fiú, és talán nem is felejti el, hogy akkor is ott voltunk, amikor ő éppen nem menő hangszeresként nyomta a színpadon a rajongókkal körbevéve. Viszont ha úgy érezzük, hogy ezt lelkileg nem tudjuk elviselni, akkor inkább próbáljunk meg kevésébé ingadozó lelkiállapotú srácot keresni.
9. Áldozatok útközben
Soha ne válasszunk úgy zenészpartnert, hogy ha kinézzük például az énekest, mert baromi jóképű és ő áll legelöl, ő imponál a legtöbb lánynak – ezért inkább megpróbálunk kapcsolatba lépni a számunkra kevésbé vonzó, ámde kedves, jópofa dobossal/basszerossal/szintissel/roaddal, csakhogy az imádottunk közelébe kerülhessünk. Nem biztos, hogy pár összetört szív jól jön útközben, és rossz hírünket is kelthetik az ilyen akciók, mert egy-egy zenekaron belül – ezzel kapcsolatban ne legyenk illúzióink – a tagok minden ilyen ügyet kipletykálnak. Hiszen miután kivesézték a zenéket, elmesélték esetleg, mik történtek velük a héten, a zenekari buszban általában a csajozás a fő téma (kiv. a családos zenészek). Ezt úgy kell érteni, hogy ha nem konkrét szerelemről van szó, akkor minden szaftos részletet átdumálnak és elemzik a nőket mindenféle aspektusból. Vagy ha egymáson akarnak túllicitálni, akkor még rá is tesznek néhány lapáttal, kellőképpen kiszínezve a történeteket, és ezzel nem biztos, hogy jó fény vetül ránk – így aztán már esélyünk sincs semmire. Az őszinteség fontos, és ne bántsunk meg mi sem másokat céljaink elérése érdekében. Bár azt is el tudom képzelni – és ismerek ilyet is –, hogy olyan jó partnerre lelünk az eredetileg eszközként "használni" kívánt emberben, hogy már nem is érdekel minket a kinézett alany.
10. Ami mindent felülír: a szerelem
Minden jó és rossz észérv, amit a fentiekben felsoroltunk, természetesen borul, ha közbeszól egy aprócska dolog, amit úgy hívnak: szerelem. Hiszen ilyenkor mindent elviselünk, még megalázó helyzetbe is hozzuk magunkat olykor. Arra vigyázzunk csak, hogy nem feltétlenül a zenészek a teremtés koronái, ezért semmiképpen se áldozzunk fel mindent imádottunkért, legalábbis annyira ne, hogy magunk elvesszünk egy ilyen kapcsolatban. Persze a hosszú ideig tartó zenészházasságoknál általában már a sztárrá válás előtt ismerik egymást a felek. Így nem merülhet fel az, hogy csak azért érdekelte a csinos lányt a helyes pasi a színpadon, mert ő már nagy sztár. Az ilyen kapcsolatokban a bizalom nem mindig tud kialakulni úgy, ahogy egy korábban induló szerelem esetében.
Szólj hozzá!