A történet 2001-ben, Chicago környékén kezdődött, amikor Pete Wentz basszusgitáros és Joe Trohman gitáros a helyi hardcore punk színtérből érkezve új zenekart alapított. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Patrick Stump énekes-gitáros, 2003-ban pedig Andy Hurley dobos, és ezzel összeállt az a négyes, amely ma is a Fall Out Boyt alkotja. A zenekar már a kezdetektől valamivel dallamosabb zenét akart játszani annál, mint amit a hardcore közegben megszoktak, de a punk lendületét és energiáját nem kívánták feladni.

Első nagylemezük, a 2003-as Take This to Your Grave még elsősorban az amerikai pop-punk színtéren aratott sikert. Sokat turnéztak, fokozatosan építették a rajongótáborukat, és mire 2005-ben megjelent a From Under the Cork Tree, már készen álltak a nagy áttörésre. A Sugar, We're Goin Down és a Dance, Dance nemcsak a rockrádiókat hódította meg, hanem az amerikai slágerlisták élmezőnyébe is bekerült. A Fall Out Boy hirtelen olyan közönséget ért el, amelynek jelentős része korábban talán azt sem tudta, mi a különbség a punk, a pop-punk és az emo között.

A 2000-es évek közepén mindez tökéletesen találkozott az interneten felnövő első igazán nagy tinigenerációval. A Fall Out Boy dalai ott voltak az MP3-lejátszókon, a zenecsatornákon, a MySpace-profilokon és a gondosan összeállított, lehetőleg minél drámaibb lejátszási listákon. Pete Wentz pedig nemcsak zenészként, hanem a korszak egyik legismertebb alternatív popkulturális figurájaként is működött. A zenekarhoz tartozni egy idő után már nem pusztán zenei ízlést jelentett, hanem öltözködést, közösséget és egy bizonyos kamaszkori világképet is.

2007-ben az Infinity on High már az amerikai Billboard 200 albumlista első helyén nyitott. A This Ain't a Scene, It's an Arms Race és a Thnks fr th Mmrs újabb slágerekké váltak, a zenekar pedig egyre bátrabban nyúlt a pop, az R&B és más műfajok elemeihez. Ekkorra már nem egyszerűen egy sikeres pop-punk együttesről beszélhettünk, hanem olyan produkcióról, amely képes volt a saját szubkultúráján kívül is tömegeket megszólítani.

Csakhogy a siker nem jelentett zavartalan előrehaladást. A 2008 végén megjelent Folie à Deux megosztotta a közönséget: a zenekar zenei kísérletezése nem mindenkinek tetszett, és a tagok között is egyre nagyobb lett a feszültség. 2009-ben határozatlan idejű szünetet jelentettek be. Patrick Stump szólókarrierbe kezdett, Pete Wentz más zenei projektekben próbálta ki magát, Joe Trohman és Andy Hurley pedig a The Damned Things nevű formációban zenélt tovább.Akkoriban egyáltalán nem volt biztos, hogy a Fall Out Boy valaha újra összeáll. 2013 februárjában azonban visszatértek, és nem is akármilyen címmel: Save Rock and Roll. Az áprilisban megjelent album ismét az amerikai lista élére került, a My Songs Know What You Did in the Dark (Light Em Up) pedig újabb hatalmas sláger lett. A cím ugyan meglehetősen nagyratörő volt, de a zenekar valóban megmutatta, hogy képes alkalmazkodni a megváltozott zenei környezethez. A korábbi pop-punk hangzás mellé elektronikus elemek, monumentális refrének és stadionokra szabott hangszerelések kerültek.

Ugyanebben az évben, 2013-ban jártak először Magyarországon: 2013. augusztus 19-én, az első STRAND Fesztiválon mutatkoztak be a magyar közönségnek, méghozzá nem sokkal a négyéves szünetet lezáró visszatérése után. A korabeli koncertbeszámolók alapján a fogadtatás lelkes volt, a technika azonban nem állt a helyzet magaslatán. A MyMusic tudósítója különösen a hangosítást kifogásolta, így a zenekar első magyarországi fellépése nem feltétlenül a hangzásával maradt emlékezetes. A 2027-es Budapest Aréna-koncert tehát tizennégy év után kínál alkalmat a folytatásra – remélhetőleg ezúttal a hangtechnika is felnő a feladathoz.

A 2013-as visszatérés után a Fall Out Boy tulajdonképpen másodszor is felépítette magát. A 2014-ben kiadott Centuries már nemcsak a régi rajongóknak szólt: sportközvetítésekhez, látványos videókhoz és tömegrendezvényekhez is tökéletesen illeszkedő rockhimnusz lett. A 2015-ös American Beauty/American Psycho album, rajta az Uma Thurman című slágerrel, tovább erősítette ezt az irányt.

A Fall Out Boy meglepetés cédét postázott rajongóinak

A 2018-as M A N I A pedig már az elektronikus pop felé is jelentős kitérőt tett, ami ismét megosztotta a régi közönséget, de az amerikai albumlista első helyét így is megszerezte.

Miközben a pop-punk és az emo első nagy hulláma lecsengett, a Fall Out Boy nem próbált mindenáron ugyanabban a korszakban maradni. Változtattak a hangzáson, új közönséget kerestek, és időnként a saját régi rajongóikat is próbára tették. Ennek köszönhetően ma már több generáció kötődik hozzájuk. Vannak, akiknek a 2005-ös Sugar, We're Goin Down jelenti a Fall Out Boyt, másoknak a 2013-as visszatérés, megint másoknak a Centuries vagy az Uma Thurman. 2023-ban aztán a So Much (for) Stardust albummal ismét közelebb kerültek a korábbi, gitárközpontú hangzásukhoz. A lemezen újra együtt dolgoztak Neil Avron producerrel, aki a 2000-es évek legsikeresebb Fall Out Boy-albumainak megszületésében is fontos szerepet játszott. A visszatérés a régebbi hangzáshoz nem jelentette a későbbi korszakok megtagadását, inkább azt mutatta meg, hogy a zenekar már elég hosszú történettel rendelkezik ahhoz, hogy saját múltjából is válogathasson.

És ezzel el is érkeztünk 2026-hoz, a Fall Out Boy fennállásának 25. évfordulójához, valamint ahhoz a bizonyos virtuális bevásárlóközponthoz. A zenekar a Twilight of the Punks című 2027-es világkörüli turnéját nem egy egyszerű koncertplakáttal jelentette be: a rajongókat egy Twilight Town Mall nevű virtuális plázába invitálta, ahol játékterem, fotóstúdió, ételudvar és egyéb felfedeznivalók várták őket. A kampány legnagyobb ötlete egy valódi, távolról irányítható markológép volt, amellyel a világ bármely pontjáról Fall Out Boy-plüssfigurákat lehetett nyerni. A szervezők közlése szerint az akció néhány óra alatt közel egymillió weboldallátogatást és összesen 6,1 millió percnyi felhasználói aktivitást generált. A szerverek egy időre fel is adták a küzdelmet...

Azért ezen érdemes egy pillanatra elidőzni.

A punk eredetileg nem arról volt híres, hogy bevásárlóközpontokba csalogatta a közönségét, ahol aztán plüssfigurákkal jutalmazta a részvételt... A fogyasztói társadalommal szembeni lázadástól mára eljutottunk oda, hogy ehhez a lázadáshoz saját virtuális pláza és marketingügynökség jár :)

A punk talán nem halt meg, csak megtanult kampányt szervezni. 

Persze igazságtalan lenne a Fall Out Boyon számon kérni a hetvenes évek punkmozgalmának eszményeit. A zenekar sosem állította magáról, hogy a Sex Pistols örököse lenne, és a pop-punk már a kezdetektől sokkal békésebb viszonyt ápolt a kereskedelmi sikerrel, mint a műfaj eredeti képviselői. Ráadásul a bevásárlóközpont nem véletlen választás: a 2000-es évek amerikai tinikultúrájának egyik jellegzetes helyszíne volt, ahol a ruhaboltok, a lemezüzletek, a játéktermek és a gyorséttermek ugyanannak a kamaszkori világnak a részeit alkották. A kampány tehát egyszerre játék, nosztalgia és rendkívül tudatos közönségépítés. a koncertre még egyetlen jegyet sem adtak el, de máris milliókban mérhető figyelmet sikerült kelteniük.

Úgy adtak el kilencezer jegyet, hogy a közönség egyetlen fellépő nevét sem ismerte

A mostani bejelentést egy új dal is kíséri. A több mint három év után megjelent első új, saját szerzeményű kislemez, az ACES producere ismét Neil Avron, és a szám a zenekar korai korszakának energiájához és dallamvilágához nyúl vissza. Ez különösen érdekes egy olyan időszakban, amikor a 2000-es évek gitárzenéje ismét komoly figyelmet kap.

Nemrég írtunk arról, hogy a popkultúrában gyakran emlegetik a húszéves visszatérési ciklusokat. A nu-metal újrafelfedezése, a Deftones fiatal közönség körében tapasztalható népszerűsége és a 2000-es évek alternatív rockzenéjének reneszánsza mind ebbe az irányba mutat. A Fall Out Boy története azonban egy kicsit más: nekik nem kellett feltámadniuk, mert a 2009 és 2013 közötti szünetet leszámítva folyamatosan jelen voltak, és közben többször is megújították a zenéjüket. Inkább arról van szó, hogy az a zenei és kulturális közeg, amelyből elindultak, ismét divatba jött.

A Twilight of the Punks turné 2027. május 17-én Prágában indul, két nappal később pedig Budapestre érkezik. A 36 állomásos világkörüli koncertsorozat Európát, az Egyesült Királyságot és Észak-Amerikát érinti, utóbbi kontinensen már stadionfellépésekkel. Az európai koncerteken az A Day To Remember és a Neck Deep csatlakozik a zenekarhoz, ami tovább erősíti a turné pop-punk és alternatív rockos karakterét.

A magyar koncert különlegessége, hogy a 2013-as STRAND Fesztivál-fellépés után először láthatjuk a Fall Out Boyt önálló arénakoncerten –  és Budapesten. A rajongói elővétel november 11-én, az általános jegyértékesítés november 12-én, mindkét napon déli 12 órakor indul. négyéves szünetet, több zenei divathullámot és saját hangzásának számos átalakulását.