Soltész Rezső a Budapest Aréna színpadán fakadt dalra az öt évtizedes múltra visszatekintő Táncdalfesztivál egykori csillagaival – többek között Koós Jánossal és Poór Péterrel. (A fotók a koncerten készültek.)
A Blikknek adott interjújában elmondta, úgy érzi, ő és egykori kollégái valóban addig állnak majd színpadon, míg meg nem halnak, hiszen a legtöbb szeretetet a közönségtől kapják.
"A mi lelkesedésünk egy pillanatra sem hagyott alább, mindannyian addig énekelünk, amíg csak élünk!"
Megtudtuk, hogy Soltész Rezső máig havi 10-15 fellépést vállal, bár ikonikus, dauerolt szőke fürtjei már a múlté, de az énekes szerint ez nem is baj.
"Visszatekintve: szerintem szörnyű volt. Komoly mélyponton voltam, akkor léptem át a rockból a pop világába, és hagytam, hogy bedauerolják a hajam" – emlékezett vissza nevetve Soltész."
A 24. hu többek között arról kérdezte a 72 éves énekest, hogy tényleg a Szóljon hangosan az ének mentette-e meg a karrierjét.
A dal születéséről az énekes elmesélte, hogy egyszer – még a Corvinával – Cliff Richard előtt léptek fel, akinek a Power To All Our Friends című slágerének hangulata inspirálta a Szóljon hangosan az ének megírását.
S hogy miként befolyásolta a pályáját?
"Volt akkoriban egy lengyelországi koncertsorozat, ahol én is felléptem, és a plakátra szerettem volna az Interkoncert logója mellé egy hanglemezgyári logót is feltenni, mondjuk a Pepitát. Be is mentem Erdős Péterhez, és megkérdeztem, rátehetném-e a logót, mire ő annyit mondott, hogy figyelj, Rezsőkém, te gitáros vagy, az énekes az a Komár, te csak gitározzál. Egy világ omlott össze bennem, és úgy éreztem, vége a karrieremnek, meg persze a Pepita logó se került fel a plakátra, pedig egy sikeres, telt házas turné volt. Aztán jött a Szóljon hangosan az ének, amibe S. Nagy István beleírta szó szerint az én életemet, és nagy siker lett, bejutott a ‘81-es Táncdalfesztivál döntőjébe."
S akkor beindultak a fellépések...
Arra a kérdésre, hogy nem unja-e már halálosan ezt a nótát, így felelt:
"Nem! Ebből volt még annak idején a Corvina zenekarral egy óriási vitánk, amikor már ezredszerre játszottuk az Egy viharos éjszakán című slágert, és a többiek már mondták, hogy hagyjuk, én meg mondtam, hogy nem hagyjuk. Ez egy ilyen dolog, a Rolling Stones sem hagyhatja ki a „Getnót” vagy a Paint It Blacket. Az még mindig fantasztikus érzés, hogy a közönség milyen boldog, ha hallja. És az is fantasztikus, hogy még mindig hívnak fellépésekre ennyi idősen is. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ebben a helyzetben nem üresek a napjaim. Nagy kunsztot már nem kell kitalálnom, meg új dalokat sem kell írnom: vagyok én, aki az előadó vagyok, és tudok közvetíteni valamit, amit a közönség befogad, és ez egy nagy ajándék".
Elmondta azt is, nagyon sajnálja azt, hogy az Aréna-beli koncertre nemet mondott Korda György és Kovács Kati. Úgy érzi, ez a nagy koncert egyszeri és megismételhetetlen, nem lesz belőle országjárás. Jutalomjáték ennek a generációnak, és nemcsak az előadónak, hanem a közönségnek is. De jövőre nem lesz már 50 éves a Táncdalfesztivál...
Szólj hozzá!