Amiért koncertre járunk – Köszönetnyilvánítás a RHCP-nek

Pár nappal ezelőtt a kedvenc exfőnököm felhívott, hogy készüljek szerda estére: van egy jegye a Red Hot Chilli Peppers koncertre!!! Egyből eszembe jutott az a gondolat, amit Flea fogalmazott meg az LSD gyerekeknek című könyvében: 

“Az univerzum megadja nekünk azokat az embereket, akikre szükségünk van. És akiket megérdemlünk.”

Mindig is imádtam az RHCP-t – a sítáborokban pl. a Snow című számot hallgattuk rommá –, és tudtam, hogy fantasztikus lesz a legjobb barátaimmal együtt bulizni a koncertjükre. Vagy negyven percet vártunk, hogy összejöjjön az egész brigád, aztán száguldottunk befele.

És (tudom nem kezdünk éssel mondatot –˜ egyébként ez urban legend/aszerk.) akkor elkezdődött a show. Ez az a típusú összetett zenei élmény volt, amiért koncertre jár az ember. Az egy dolog, hogy Anthony Kiedis 59 évesen jobb formában van, mint bármelyik 20 éves, de olyan zenei hangzást tudtak felmutatni, olyan összhangot, amire csak a legnagyobbak képesek. John Frusciante gitárszólói miatt akar elkezdeni minden kamasz gitározni, és itt most nem fukarkodott a tehetségével, egyszerűen tökéletesen zenélt. Chad Smith dobszólója alatt értettem meg, hogy Lane, a Szívek szállodájából miért kezdett el dobolni... Flea, az alapító pedig memoárjában azt írta, hogy csak egy szerető családra vágyott, ezért kezdtek Anthonyval zenélni. Bár olvasná, amit írok, mert a koncert alatt mindenki a szerető családjává vált. Ahogy balra néztem, egy 60 körüli, fehér inges üzletember énekelte teli torokból a Dani Californiát, és ez ismét eszembe juttatta, hogy a zene univerzális dolog – és ennek a Red Hot Chilli Peppers a legjobb példája. Nem számít a kor, nem, rassz, vallási vagy politikai hovatartozás. Összekapcsol – és köszönjük, hogy van egy olyan együttes, aki csaknem negyven éve képviselni mindezt.

***

The reason why we go to concerts - Thank you RHCP

The Red Hot Chilli Peppers are the basic band of any girl whose dad had good taste in music. Now I finally got to hear them as an adult in the Puskás Arena.

A few days ago, my favourite ex-boss called me to get ready for Wednesday night: she has a ticket for the Red Hot Chilli Peppers concert!!! I immediately thought of the idea that Flea put in his book LSD for kids:

"The universe gives us the people we need. And who we deserve."

I've always loved RHCP- we used to listen to the song "Snow" at ski camps, for example - and I knew it would be fantastic to go to their concert with my best friends. We waited about forty minutes for the whole gang to get together, and then we raced in.

And then the show started. It was the type of complex musical experience you go to a concert for. It's one thing that Anthony Kiedis at 59 is in better shape than any 20-year-old, but they were able to show a musical sound, a consistency that only the greatest can achieve. John Frusciante's guitar solos make every teenager want to start playing the guitar, and here he didn't skimp on his talent, he simply played it to perfection. It was Chad Smith's drum solo that made me understand why Lane from the Gilmore Girls started playing drums... And Flea, the founder, wrote in his memoirs that he just wanted a loving family, that's why he and Anthony started making music. I wish he would read what I wrote, because during the concert everyone became his loving family. As I looked to my left, a 60 years old businessman in a white shirt was singing Dani California, and it reminded me again that music is universal - and the Red Hot Chilli Peppers are the best example of that. No matter your age, gender, race, religion or politics. It connects - and thank goodness for a band who for almost forty years have represented it all.