Lerner Philadelphiában született és New Yorkban nőtt föl. Ösztöndíjasként járt a Harvard Egyetemre, ahol 1948-ban kapott diplomát. Barátja, Martin Lewis filmproducer visszaemlékezésében "korunk meghatározó zenei dokumentumfilmesének" nevezte.
Lerner 1981-ben a From Mozart to Mao: Isaac Stern in China című dokumentumfilmjével nyerte el az Oscar-díjat, de már Festival című, 1967-es filmjével is felhívta magára a figyelmet, amelyért Oscar-díjra jelölték. Az alkotás a Newport Folk Festival krónikáját vázolta fel 1963-tól 1966-ig. Ebben a dokumentumfilmben szerepel Bob Dylan 1965-ös fellépésének felvétele, ahol a legendás zenész először játszott elektronikus gitáron a közönség előtt. A velencei filmfesztiválon a San Giorgio-díjjal jutalmazták ezt a munkáját.
1970-ben az angliai Wright-szigeti Fesztiválon utoljára kapta lencsevégre Jimi Hendrixet és a The Doorst, és felvette, milyen rossz véleménnyel vannak a brit konzervatívok a hippikről és a szabad szerelemről.
Lerner élete utolsó szakaszában is dolgozott, a halála előtti hónapokban korábbi felvételeit felhasználva egy Joni Mitchell-dokumentumfilmet készített elő. A Both Sides Now: Joni Mitchell Live at the Isle of Wright 1970 című produkcióban felidézi, amikor az énekesnő sírva fakadt a fesztiválon a közönség elutasító reakciója miatt, de új interjúk is kerültek a filmbe, amit 2018-ban mutatnak be.
"Imádta a zenét, egész életét áthatotta a kíváncsiság" – mondta róla fia.
Szólj hozzá!