Kocsis Zoltán gyermekkorától 1971. május 7-ig lakott a Szent István körút 22-ben, s ez a ház adott meghatározó élményt a gyermeknek, aki a zeneművészet korszakos jelentőségű alakja lett.
Az ünnepségen Mácsai János zenetörténész felidézte Kocsis Zoltán gyermekkorát, életkörülményeit, pályájának alakulását, az őt körülvevő barátokat. A zenetörténész két fontos üzenetet nevezett meg, amelyeket Kocsis Zoltán a teljes munkásságával hátrahagyott nekünk. Eszerint a tehetségnek, ami bennünk rejlik, legyen akár kicsi vagy olyan óriási léptékű, mint az övé, csak akkor vagyunk megfelelő gazdái, ha maximális erőbefektetéssel, munkával, szorgalommal, olykor önsanyargatással "bányásszuk elő" magunkból. A másik fontos üzenet szerinte az alkotó emberek számára az, hogy nincsen külső, csak belső mérce, amelynek ha meg tudunk felelni, akkor vagyunk igazán sikeresek.
A domborműves emléktáblánál - amely Buda István szobrászművész alkotása - Kocsis Zoltán tisztelői, barátai, a XIII. kerületi önkormányzatban nevében a polgármester, a Nemzeti Filharmonikusok képviselőjeként Hamar Zsolt karmester, zeneigazgató helyezett el virágot.
Kocsis Zoltán, emléktábla, a zene világnapja
Szólj hozzá!