Ez nem könyvkritka lesz. Még csak nem is könyvbemutató. Nem értünk ehhez a műfajhoz. Sokak életében felbukkan az a rész, amikor az ember elkezd keresgélni és mindenféle válaszok/megerősítás/cáfolat után kajtat. Ilyenkor jönnek a Müller Péter-könyvek meg a Coelho-regények. A júzerek egy része – felszerelkezve a szerzett tapasztalattal – ezt kinövi, és eljut odáig, hogy életet, a világmindenséget meg a mindent érintő végső kérdésre a válasz 42.
Az sem különösebb gond, ha végül mégis benne marad a dologban, és azokat az összefüggéseket, amelyekre ő maga is könnyen rájöhetne, ha nagyon akarna, irodalmiasabb szövegkörnyezetbe foglalva szeretné újra és újra viszontlátni. Mindenki más utat jár be, ezért senkit sem kell elmarasztalni: szerencsére bazi különbözők vagyunk.
A zene fogadatlan prókátoraként jártunk a Hadik Szalonban. Katona Klárin (is) nőttünk fel, a Titkaim-lemez legalább olyan hatással volt a generációm életére, mint egy teljes könyvszekrénnyi kiadvány az Édesvíz kiadó polcáról. Mondj egy dalcímet – elénekeljük az egészet, hiba nélkül, az elejétől a végéig.
Egyébként még a fülszöveg is így kezdődik: "Legendássá lett dalaihoz, személyéhez generációk kötődnek."
A nagy médiaparában, amikor 0-24-ben és egész héten ömlik az infó (egy amerikai pszichiáter megfogalmazásában: 4/7 news cycle), még az olyan kigyúrt szelektáló, mint a szerkesztő is képes elfeledkezni olyan emberekről, akiket nem tolnak nap mint nap az arcába. Szégyelli is érte magát. Így hosszú évek után csak akkor tűnt fel Katona Klári hiánya, amikor a Presser-Falusi est főpróbáján járva meghallottam a dalokat, amelyeket Katona Klári nagyszerű interpretálásában ismertem meg.
HOVA TŰNT??? – kérdeztem a mellettem ülőtől, de ő sem tudott válaszolni, és a barátunk, a Google sem sokat segített a nyomozásban. És mit ad isten, rá pár napra felbukkant a könyvbemutató eseménye a FB-on.
Nem tudom, miért, de biztos voltam benne, hogy ezen az estén Katona Klári nem fog énekelni. De azért bíztam benne (reményhal)... Minden egyes alkalommal, amikor megszólalt a zene és szájához emelte a mikrofont, önkéntelenül azt vártam, hogy na most! Egyszer meg is jegyezte: "Nem fogok énekelni...", erre a közönség soraiból valaki felsóhajtott: "Kár...".
Van egy dolog, amellyel Katona Klári átrajzolta a napjaimat egy tegnapi mondatával. Megdicsérte Juhász Annát, hogy úgy küldi a leveleit, hogy megszólítás és aláírás is van benne... Ma legalább 5 levelet írtam át: rutinválaszolásiból megszólítós-aláírósra... Ez dalban sem lehetett volna hatásosabb! :)
Tényleg kár. Nem tudhatjuk, mi van azon döntése mögött, hogy hátat fordított a zenének, a zeneiparnak, elnézve, néha mik történnek, maximálisan megértjük – ésszel. A szívünkkel nehezebb. Volt még egy halvány reményem, hogy a pódiumbeszélgetést vezető Juhász Anna majd rákérdez a dologra. Nem tette, cserébe megtudtuk, hogy amikor először felhívta a művésznőt, ő a Tescóban vásárolt.
Értelmezhetjük ezt úgy is, hogy nem kell összekeverni a dolgokat, ami volt, az elmúlt, most más van, de feltevésem – és az esemény utáni utcai és más beszélgetésiem – azt súgják, hogy a mintegy 100 fős közönséget ez nagyon érdekelte volna, jobban, mint a teszkó. Talán még az előadott szövegeknél is jobban.
Mert efféle szövegekből akad bőven.
Katona Klári énekesnőből csak egy.
Katona Klári egyébként egy tünemény. Áradt belőle a szeretet és a figyelem, még azt is észrevette, hogy a közönség soraiban ül a Titkaim-show sminkese, köszöntötte is. Full respect, hogy a saját szövegeit előadta – nem csak elmondta –, s nem felolvasta. Két könyvet írtam eddig, egy sorát nem tudom fejből egyiknek sem.
Eljátszottam a gondolattal, ha mindezeket a gondolatokat dalszövegekbe préseli és egy arra érdemes zenét ír hozzá, vajon hány emberhez jutnának el a gondolatai? Hány ember életére lehetne hatással az, amit és ahogyan gondol? Hevenyészett számolásom szerint sokkal több embert érintene meg a dal, mint a nyomtatott formátum.
A zene iránt érzett szerelem beszél belőlem – nem a művet kívánom leszólni. Annál is inkább, mert nem olvastam, csak meghallgattam belőle szemelvényeket. Nem az én világom – ennyi.
Egyszerűen sajnálom, hogy nem énekelt nekünk, s azt még jobban fogom, ha eztán nem is fog.
A könyvről itt olvashattok bővebben. Talán minden kérdésünkre benne van a válasz...
A fotóért bocs. Ennyit bírt a telefon.
Katona Klári, könyvbemutató
Szólj hozzá!