Az idegen nyelvű slágerekről néha sokkal többet gondolunk, mint amik valójában – könnyebb belezúgni egy olyan dalba, amiből egy szót se ért az ember. A Despacito nem az egyetlen olyan sikerszám, amelynek a szövegében nincs semmi extra. Sőt.
PSY - Gangnam Style
Furcsa pillanat volt. Egy mérföldkő. Mármint az, amikor a világ beleszeretett a dél-koreai szupersztár, Psy pásztázó, csípőlökdösős, abszurd zenei videójába, amit a "Gangnam Style"-hoz készített. Legtöbben a táncába estek bele, és nem sokat gondolkodtak a szövegén (szanahé... stb). Közben kiderült, hogy Psy egy koffeinfüggő mamlasz:
"Én egy srác vagyok / egy olyan srác, aki egész nap olyan forró, mint te. / Egy fickó, aki egy hajtásra megissza a kávéját, mielőtt még kihűlne / egy olyan fickó..."
Las Ketchup - The Ketchup song
Az van, hogy ez a dal egyáltalán nem szól a ketchupról. Mindenki, aki akkoriban megvásárolta a 2002-es listavezető lemezt, nem foglalkozott ezzel, viszont örömmel énekelte azt, hogy: "Aserejé, és de jé debebe de jebere seibiunouva". De a "The Ketchup Song" egy Diego nevű nevű fickóról szól, imigyen:
"Diegonak természetes varázsa van / és annak a Rastafari Afrogypsy boldogságának" - vagy valami ilyesmi.
Sigur Ròs - Hoppípolla
Az izlandi szupersztár, a Sigur Ròs egy bonyolult zenekar ahhoz, hogy lefordítsuk a szövegeiket, de ez a mágia része - inkább érzésről van szó, mint jelentésről. Nem mindig az anyanyelvükön énekelnek, inkább a saját hopeland (reménybeli?) nyelvükre utalnak. Szerencsére egy ízben elmagyarázták, mit énekelnek a "David Attenborough-dokumentumfilm-zene-hangzást" követő dalukban. Kiderült, hogy alapvetően ez a Chumbawamba "Tubthumping"-jának feldolgozása.
"És orrvérzést kapok / De mindig felállok".
Babymetal – ‘Gimme Chocolate!’
A metál és a japán kultúra összekapcsolásában a Babymetal tinitriónak nincs párja. Senki sem hasonlít rájuk, és a klubszínpadoktól kezdve az arénákon keresztül világszerte extatikus erővel jelennek meg. Legnagyobb sikerükben, a "Gimme Chocolate!"-ban nem egyszerű cukrászati igényekről van szó, ez egyfajta bonyolult érzelemkavalkád, amely összefoglalja az érzést, amikor csak éjfél után érünk oda az édességes polchoz:
"Csekkoljuk, van-e csokoládé. Van egy kis csokoládé, nem igaz? /
De a súlyom aggaszt engem egy kicsit mostanában / De a csokoládé. Van egy kis csokoládé, nem igaz?
/ De várj egy kicsit! Várj még! Várj! Várj! Várj!"
Szólj hozzá!