Pál Utcai Fuck – farsang gőzerővel

Ugyebár ott van egyből az, hogy mindkét együttes dobosának a neve Farkas Zoltán – és nem, nem ugyanarról az emberről van szó, csak távoli névrokonság esete forog fenn. A Fuckban az egykor lemezcímben (Én és a Farkasember) is megnevezett Farkasember üti a bőröket, aki hol tagja az együttesnek, hol nem, míg a PUF-ban Farkas Zoli, aki... Farkas Zoli, csak így egyszerűen – és már vagy 20 éve az együttes tagja.

(És egyik sem azonos sem a Kontroll Csoport egykori basszusgitárosával, sem az Ektomorf gitáros-énekesével, akik szintén Farkas Zolik, úgy látszik, az ilyen nevű emberek nagyobb eséllyel lesznek zenészek – vagy dobosok  :) –, mint ahogy a zeneszoveg.hu ügyesen keveri ezt a négy embert, egyetlen személyisséggé ötvözve őket, a Kontroll Csoport-os Farkas Zoli fényképével fémjelezve.)

Közös pont még, hogy mindkét együttes énekes-gitáros-zeneszerzője Gábor névre hallgat, bár igazából lehet, hogy mégsem, mert Szántót inkább a Faszi, míg Leskovicsot a Lecsó becenéven valószínűleg többször emlegetik, mint az anyakönyvezett formában.

És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy volt idő, amikor Lecsó is erősítette gitáron az Üllői Úti Fuckot, ahol szinte csak az nem fordult meg az elmúlt lassan 30 évben (bizony, ennyi idős lesz már ez a banda is), aki nem tud zenélni.

Nos, gondolom, ez a régi barátság is az egyik oka volt annak, hogy ezen a farsangi hétvégén egy színpadot koptatott a két csapat, persze csak egymás után. És ahogy farsanghoz illik, jelmezben.

Az előzenekarként fellépő Üllői Úti Fuckban Szántó Faszi angyalnak volt öltözve (újabb bizonyíték isten nemlétére, hogy mégsem lett világvége), Farkasember valami 120 évvel ezelőtti fürdőmesternek, Öllős Dávid basszusgitáros pedig szörfösnek, bár ez simán elment volna utcai ruhának is. Farsangkor én is mindig piros nadrágos, szakadt farmermellényes fickónak öltözöm, valami átmenetnek a korosodó punk meg a haja jelentős részét vesztett őszülő rocker között. Mondjuk máskor is, de ez most nem lényeges.

Az együttes nagyjából a mostanában szokásos műsorát hozta, sajnos, a régi számok (Nyugat-Ázsia, Emmi, olyanokat már nem is említenék, mint a Sínek meg a Vak kertész) idővel nagyrészt kivesztek, most a Bocikám sem hangzott már el, ahogy a Holland rémület sem (ami érthető, ehhez a számhoz minimum még egy gitár nagyon kellene, trióban nehézkesen adható elő), de azért volt a Budapest (nemtudomhány) meg a Peepshow, valamint a Szürke fény, az Idegenek szállták meg a lépcsőházat, az Egy feles, az Elég és persze a magyar nótás ihletésű, kihagyhatatlan Pesti lányok (a szövegét nem idézném, gondolván érzékeny lelkű olvasóinkra).

Meg persze az Esküvő, amely a mai napig töretlen népszerűségnek örvend, bár a zenekar már vagy húsz éve hangoztatja, hogy ez a country tőlük műfajidegen. Nincs is több ilyen számuk. Mondjuk nem is került be tőlük semmi más egyik rádióba sem (kivéve a Fikszet meg a Fúziót, de ott én voltam az elkövető; ja, meg egyszer a Petőfibe is az Akusztik sorozat keretében, ott voltam a felvételén).

Illetve bocs, de, még egy hasonló zenei világú van, annak a címe is Country, de közel sem ilyen lélekemelő a szövege, bár azért az Esküvőből is van kedvenc sorom, így hangzik: Úgy mászik alád, mintha autót szerelne; hiába no, soha nem a túlzásba vitt romantika, inkább mindig is a kritikai realizmus jellemezte a zenekart.

Érdekesség volt még, hogy a koncert közben vetített képek között talán egy olyan sem volt, amely az együttest a színpadon is látható felállásban mutatta volna, ahogyan a lejátszott videoklipek közt sem, mert azok is vannak ám. Sőt mi több, a fiúk a tűzoltókon és evezősökön (stb.) felbuzdulva a zenekar tagjait ábrázoló aktnaptárat is kiadtak 2018-ra. Volt szerencsém végiglapozni, hát, nő legyen a talpán, aki kirakja a falára.

Érdekesség még, hogy az A38 nem merte kiírni az Üllői Úti Fuck nevet a weblapjára és a plakátjára, náluk Üllői Úti Fá:k, ahogy a Barbában is így szerepeltek a weblapon (meg az egyetlen nagy kiadónál – Universal – megjelent lemezükön is). Tényleg ennyire be lenne szarva mindenki széles e hazában?

Megjegyeztem még koncert közben azt is, hogy könnyű úgy jól szólni a zenekarnak, ha egykori basszusgitárosuk a hangtechnikus, márpedig most ez volt a helyzet Koller „Sátán” Balázs képében. Ő évekig bírta a bandában. Állítólag a mostani basszusgitárosnak ellenben ez volt az utolsó fellépése, nem tudom, ki fog játszani az A38 hajón a Fuck 30 éves buliján február 22-én – bár az együttes tényleges alakulása valamikor év végére tehető, de hát ennyire türelmetlenek. Az együttestől kapott információk szerint ezen a – szintén a Fekete Lyukban a ’80-as évek végén – ’90-es évek elején népszerűséget szerzett Kinopuskin együttessel közös – koncerten nagyon régi számok is műsorra kerülnek. Ami engem illet, én már most rém kíváncsi vagyok. Viszont amekkora szerencséjük van, a hangtechnikus a hajón is egy egykori Fuck-basszusgitáros lesz, mégpedig Filip Laci. Már csak ezért is megéri mindenkit bevenni a bandába, majd a jó kapcsolatot megtartva kirúgni.

Mintegy negyedórányi átszerelés után aztán a Pál Utcai Fiúk legénysége és leánysága (az egy szem Potondi Anikó személyében) vette át a terepet, szinte percnyi pontossággal kezdve a műsort, de hát mivel farsang, ők sem csak úgy natúr – amúgy is jellemző rájuk, hogy minden koncertre készülnek valami plusszal –, hanem ezúttal cirkuszként, nevezetesen PUF Cirkuszként, lásd a képeket, természetesen Lecsó – aki erre az alkalomra barkót és bajuszt is növesztett, de tényleg, megnéztem közelről, igazi volt, csak némi hajfestékkel feketítve – a cirkuszigazgató (egyben tűznyelő) és porondmester szerepében, piros zsakettben a fekete függöny (mert a Barbában az is van!) elé kiállva szólította egyenként a manézsra az artistákat, állatidomártól (Dióssy D. Ákos, billentyűs hangszerek) bűvészen (Varga Laca, basszusgitár), bohócon (Molnár Balázs, gitár), zsonglőrön és kardnyelőn (Farkas Zoli, dob), erőművészen (Szűcs Qka Krisztián, trombita) és majmon (Albert Zoltán, szaxofon) át a kötéltáncosnőig (mivel egy nő van a zenekarban, talán nem kell taglalnom).

Miután minden artista és egyéb cirkuszi mutatványos elfoglalta helyét a hangszere mögött, nekiálltak zenélni, a Bárány-nyal indítva a show-t. A műsor alatt a háttérben a kivetítőn szinte végig valamilyen formában a Cirkusz felirat volt látható, és a számokat közötti hézagokat is cirkuszi mutatványok töltötték ki, természetesen a mutatványosok amatőrségének megfelelő színvonalon, bár a zsonglőrnek néha 3 dobáson át is sikerült a levegőben tartania 3 narancsot. Már ez is valami, aki nem hiszi, próbálja ki.

A súlyemelő meg súlyt emelt, mi mást, viszont az állatidomárnak a majom csak hézagosan fogadott szót, szaxofonozásra akarta rábírni a kemény kezű szelídítő, de állata szelídülés helyett inkább dobolt, majd zongorázott, mire az idomár lassan beletörődött, hogy ez most nem az idomítás csodája. De a tűznyelő mutatványa is kitett magáért (lásd a képen). A színfalak mögött pedig időnként feltűnt az Üllői Úti Fuck tagjainak vigyorgó ábrázata, bár ezt csak az vette észre, aki nagyon figyelt. Láthatóan ők is élvezték a műsort.

A koncert dalai ezúttal jórészt az 1990 körüli és előtti dalokból (Utolsó év, Visszafordulnék, Nehéz idők, Ilyen egy férfi – a mostanában megszokott Manu Chao-s változat –, sőt, a koncerteken viszonylag ritkán hallható Szajha is elhangzott) és az utolsó – idén már az is 10 éves lesz… – lemez, a Legelő anyagából (Bárány, Legelő, Gólya, Mi kell hozzá, Milyen állat?) lettek válogatva, persze egy-egy dal más időszakokból is bekerült a műsorba. És persze terítékre került a Neurotic műsorából átemelt és mára a repertoár rendes részévé vált Adj gázt! című dal is, amely ebben a feldolgozott verzióban egyáltalán nem lóg ki a PUF saját dalai közül.

A hangosítással a Barba Negrában mindig vannak problémáim, most sem volt ez másként, ide-oda mászkáltam a tömegben, és hol ez, hol az nem szólt jól, a két pult közötti oldalsó tér hangosítása egyáltalán nincs megoldva, és a keverőpult vonalától hátrafelé is nagyon silányan szól a cucc (pedig egy akusztikai mérnök azért ésszerű összegért meg tudná mindkettőt tervezni), a keverőpult előtti rész egészen tűrhető – csak hát ezzel telt ház esetén a közönség kb. 70%-a kimarad a jóból –, ott maximum a hangerővel vannak bajok, de persze, hangerőkorlát van, a 96 dBA hangnyomást nem lehet túllépni – zárt térben sem.

A koncert vége felé Lecsó a kihagyhatatlan Fiatal lányok után –kik mások követelnék leghangosabban, mint a fiatal lányok, pedig hát nem épp dicsérőleg szól róluk a dal – felkonferálta a ritkán hallható Partizán-t is, amit állítólag átlag 5 évente vesznek elő, majd a visszataps után és szinte pontosan 2 óra elteltével A bál zárta az aznapi PUF-programot. Hiányolni persze mindenki hiányol ilyenkor 1–2 dalt, de hát a zenekar repertoárja bőséges, a műsoridő ellenben korlátozott – akit érdekel, az valószínűleg egy teljesen más műsort láthat majd a Gödör klubban március 30-án az együttestől, ahol a jóval kevésbé ismert, de egyáltalán nem rossz, leginkább az alter vonulatba sorolható zenét játszó Kelet-Nyugat együttes lesz az előzenekaruk.

BÓNUSZTRACK

Másnap (szombat) este útban az éjszakai buszhoz elhaladtam fent említett Gödör klub előtt, ahol aznap este épp Ösztrosokk-buli volt, belépés kizárólag lányoknak (bár nem tudom, ez nem számít-e egyenlőségre oly sokat adó korunkban diszkriminációnak…).

Mikor is a Centrál Passzázs kijáratánál annak lehettem tanúja, hogy az egyik leszbikus hölgy épp serényen pofozza társát, hogy (szerinte) ideje lenne hazaindulni, amihez szegény párának (párjának?) épp nem fűlött a foga. Mondjuk ilyen jellegű rábeszélés közben hasonlóan éreznék én is.

Meg már nem lepett, jártam én a buddhista főiskolán is olyan gólyabálon – szegény megboldogult VHK-s Boli hívott meg, amikor épp oda járt –, ahol a békés buddhisták közt véres (és ez szó szerint értendő) verekedés tört ki, szóval már eléggé immunis vagyok meglepetésekre. Az persze mindenképpen érdekelt volna, hogy ha egy férfi pofozza ilyen lelkesen élete párját, hányan avatkoznak közbe, meg hogy vajon akkor mit szólna a #metoo mozgalom és egyéb ökörhajcsárok. Mert itt és most senki nem tett semmit.

Mikor rászóltam, hogy ezt talán nem kéne, mert hát mégiscsak minimum könnyű testi sértés esete forog fenn, a pofozós „hölgy” beszólt:

– Mit szólsz bele, hülye buzi? Hallottál már olyanról, hogy kapcsolat?

Mire szerényen csak annyit válaszoltam, hogy igen, hallottam, az én szótáram szerint az valami olyasmi, ahol nem szokás verni a másikat (bár ugye, mint Vígh Misitől – Balaton – tudjuk, „A jó isten szeretetből halálra verte a fiát”). Másrészt meg hogy buzi? Én...?

Hát ilyen szépen ért véget ez a farsangi hétvége, kérem szépen.