Pedig vágyott a sikerre, az elismerésre, ennek ellenére megesett, hogy azzal utasították el a lemezötletét, hogy Máté Péter nem érdekel senkit…
Imádta a zenét, hat éves korától zongorázott, majd a gimnázium befejezése után megalakította a Máté nevű együttesét, amely később Főnixre változott. Húsz évesen készítette vele az első felvételt a Magyar Rádió. Jól indult a karrierje, hiszen az Illés zenekar kísérte.
Máté Pétert a nagy átlag nehezen fogadta be. Nem volt sármőr vagy cukifiú, akinek könnyedén elnézik a hamis hangokat is, mert olyan aranyos. Nem az akkor megszokott éneklési stílust hozta, a hajlításai, a hangfekvése sokszor furcsának tűnt, ma viszont ő lenne vele a legnagyobb hazai sztár. Mikor egyszer Svédországban lépett fel, az egyik ottani újság azt írta, ha ez a magyar énekes Amerikában születik, mindenki ismerné a világon.
Az Elmegyek így is világsiker lett, de nem ő, hanem a francia Sylvie Vartan aratta le a dicsőséget.
Tudott az örökölt szívbetegségéről, de igazi örökmozgóként élt. Olykor napi tíz kávét is megivott, két doboz cigarettát elszívott – és annyira kellett neki az emberek szeretete, hogy rendszeresen fellépett egészen kicsi vidéki kultúrházakban is.
(A szerkesztő ehhez annyit tenne hozzá, hogy gyerekkorát egy ilyen, egészen kicsi vidéki kultúrházban töltötte, az édesanyja volt a vezetője. A nagy hakniaranykor volt ez: három turnusban érkeztek a népszerű művészek: mire az egyik műsora véget ért, befutott a következő autó a soros fellépőkkel. Máté Péter dedikált fotója még megvan talán valahol, de az emlék biztosan, amikor szerenádot énekelt az ablak alatt – a faluvégi házhoz jártak ugyanis enni, mert a szerkesztő édesanyja már akkor is nagyon jól főzött... )
Az első felesége Dékány Sarolta volt (később Koós János társa lett egy életen át), a másodikat, Editet a Fortuna bárban ismerte meg, sokáig csak azért járt oda, hogy láthassa az ott dolgozó lányt. Összeházasodtak, két lányuk született, aztán bekövetkezett a tragédia.
1984. szeptember 8-án Mindszenten lépett fel. Másnap szívrohamot kapott és már nem tudták megmenteni. Mindössze 37 éves volt.
A halála után Kovács Kati fogalmazta meg a legpontosabban, mit is éreztek a pályatársak: „Utólag jöttünk rá, hogy pótolhatatlan”.
Az.
Nyugodj békében, Máté Péter!
Köszönjük az Újságmúzeumnak a lehetőséget!
Szólj hozzá!