Mintha csak tegnap lett volna. Együtt ünnepeltük hatvanadik születésnapját Budapest egyik frekventált szórakozóhelyén. A család az asztaloknál, Charly és a zenésztársak, a zenészbarátok pedig a színpadon. A kis különterembe a műsor után egymást váltva érkeztek a barátok a jókívánságokkal és az ajándékokkal. Március tizedike (vagy környéke) azóta az örömzenélés, az együtt ünneplés hagyományává nemesedett. És ennek csupán két esztendeje.
Idén is erre készült. Szervezte a hatvankettediket. Fiatalos lendülettel, hittel, szívvel lélekkel. Ahogyan élt, és ahogyan „hátán vitte” kedvenc formációját, a Wastapsot is. Utánozhatatlan, egyedi „fekete” énekhangjával, invenciózus, virtuóz szaxofonjátékával azonnal elkápráztatta közönségét; aki csak egyszer hallotta, visszakívánkozott fellépéseire.
Élete java része külföldi vendégmuzsikálással telt. Pályakezdő ifjú szaxofonos-fuvolista-énekesként a magyar Arthur Blues Band-Theatrum zenekarban bontogatta szárnyait olyan zenészek társaságában, mint Solti János dobos, vagy Dandó Péter basszusgitáros. Két Wastaps-frontemberkedés között a hatvanas évek Scampolójában is megmérette magát – többek között – Bontovics Kati énekessel, Merczel András dobossal vagy Vigyázó László (Bajtala trió) basszusgitárossal. Több sztárzenekar élén évekig szórakoztatta showműsorával Németország, az egzotikus Malaga és Palma de Mallorca, Amsterdam és Kairó, Bécs és Párizs, de Las Vegas és Florida igényes közönségét is. Egy nyugat-afrikai (Togo) együttes, a Susu Bilibi tagjaként több mint három éven keresztül koncertezett Európa nevezetesebb rock- és jazzfesztiváljain. Zenekaraival készített öt, majd későbbi szólópályája során felvett nyolc cédén, amelyeket szerzőként is jegyez, szinte teljes életműve végig követhető. 2011-ben németországi tartózkodásából hazatérve Keres Tibor gitáros alapítóval, valamint Brindzik József billentyűssel, Nagy István basszusgitárossal és Szendrey István dobossal huszonhárom év szilencium után ismét életre hívta egykori formációját, a Wastapsot. Kemény, szívós csapatmunkával a zenekar kivívta a budapesti klubok közönségének szeretetét.
Február 16-án délután elindult budapesti lakásából, ahová soha többé nem érkezett vissza. A szíve felmondta a szolgálatot.
Miként zenekarvezetője - akihez negyven éves barátság fűzte – nem kis keserűséggel fogalmazott: Karcsi kétszer hagyta el a Wastaps együttest, s mindannyiszor visszatért. Ám ezúttal sikerült neki utoljára „cserbenhagyni” bennünket…
Szólj hozzá!