Az Illések és pofonok 1969-ben jelent meg, ez volt az Illés harmadik, a zenekritikusok szerint az együttes legjobb albuma.
"Akkortájt éjjel-nappal játszottunk, nem is nagyon emlékszem a dalok születésére" – idézte fel a régmúltat Szörényi Levente. "Több dal is öltözőben született. Nem érdekelt minket a trend, teljes műfaji kötetlenség és lazaság jellemezte az albumot, és az akkori benyomásokat, hangulatokat összegzi. Persze mi is szerettük a Beatlest, és hatással is volt a zenénkre. A Szabad Európa Rádió és a Rádió Luxemburg amerikai és angolszász számokat játszott, és aki tudta, hallgatta őket. Anno a Visegrádi utcában laktunk, lementem a Duna partjára sétálni, és ahogy közeledtem a Parlament felé, egyre hangosabban lehetett hallani a Rádió Luxemburg adását. A Duna parti lépcsőkön a srácok 4-5-6 fős csoportokban hallgatták a kis zsebrádiót, és a sétám alatt vagy húsz társaság mellett elmentem. Összességében nemcsak azért vált legendássá az Illések és pofonok, mert többféle stílusjegyet hordoz, hanem mert a színes zene és az addig ismeretlen őszinteségű szövegvilág jelent meg a nagylemezen."
A zene terjedését és mások mellett az Illés népszerűségét segítették a sorra nyíló zenés helyek.
"A KISZ-bizottság klubokat hozott létre, és azokba beterelte az ifjúságot. Ez azért is volt hasznos számukra, mert lehallgatták a beszélgetéseket, tehát ellenőrzés alatt zajlott minden. Ugyanakkor gombamód szaporodtak a beat zenekarok, és mindez összekovácsolta a fiatalokat."
További történetek és ismerős dallamok a csatolt esemény alkalmával.
A Lemezjétszó Classic sorozat további rendezvényeiről itt írtunk, a sorozatból a most említetten kívül még hátravan Zorán estje.
Lemezjátszó, Hangfoglaló, Szörényi Levente, Illések és pofonok
Szólj hozzá!