Októberben még ott van a szőlő illata a présházak körül, a pincékben dolgozik a must, és lassan meg lehet kóstolni, mit hozott az idei év. A szüret ráadásul sosem pusztán mezőgazdasági munka volt. Közösségi esemény, amelynek a végén asztal, étel, bor, zene és tánc várta azokat, akik egész nap szedték, hordták és préselték a szőlőt. Talán ezért is nehéz eldönteni, hol ér véget a bor történetében a munka, és hol kezdődik az ünnep. A kettő évszázadokon át összetartozott, a szüreti szokások pedig magukba gyűjtöttek mindent, amit az ember egy jó termés fölötti örömében csinálni szokott: énekeltek, táncoltak, ettek, ittak, udvaroltak, tréfálkoztak – és minden bizonnyal időnként többet ittak annál, mint amennyit eredetileg terveztek...
A bornak ugyanis van egy nagyon is profán arca. Ott van a kocsmában, a lakodalomban, a bordalokban és a szerelmi történetekben; lehet a jókedv gyorsítója, bátorságforrás és költői ihlet, másnap pedig az előző este kevésbé költői emléke.Csakhogy ugyanez a bor az emberi élet ünnepi pillanatait is végigkíséri. Poharat emelünk találkozásra és búcsúzásra, esküvőre, születésnapra, sikerre, az új évre vagy egyszerűen egymás egészségére. A koccintás apró szertartás: néhány másodpercre megállunk, kimondjuk, mi vagy ki fontos nekünk, aztán iszunk rá.
Innen pedig már csak egy lépés – még ha hatalmas lépés is – a szakrális világ.
A kereszténységben a bor Krisztus vérének jelképe, az eucharisztia egyik központi eleme. Vagyis ugyanaz az ital, amely mellett megszülettek a legvidámabb bordalok és a legkevésbé fennkölt kocsmai történetek, az oltárnál egészen más jelentést kap. Kevés dolog járta be ilyen természetességgel az utat a kocsmaasztaltól az oltárig.
És közben végig ott van mellette a zene: a magyar népi kultúrában a szőlő, a szüret, a pince és a bor dalok, táncok és szokások egész sorához kapcsolódik. A bor történetét ezért aligha lehetne úgy elmesélni, hogy közben ne szólaljon meg az a kultúra is, amely évszázadokon keresztül körülvette.
Erre vállalkozik most a Magyar Állami Népi Együttes A bor dicsérete című produkciója. Az alkotók – Gera Gábor, Pál István Szalonna és Mihályi Gábor – már a címválasztással sem egyszerű szüreti mulatságot ígérnek: a „dicséret” szóban benne van a bor profán öröme és az a szakrális jelentésréteg is, amely az európai kultúrában évezredek óta hozzátartozik.
"Az előadás nem magyaráz, hanem ízlelésre hív. Daliás savakra, fűszeres melegségre, régi bőrkabát és csokoládé ízekre, barackvirág illatra, amely parfümös és pimasz. A tannin szerkezet ködösen őszbe hajló, majd az utolsó korty, mely szívet melengetően lecsengő..." (Hagyományok Háza)
A bor dicsérete bemutatója 2026. október 16-án, pénteken 19 órakor lesz a Hagyományok Házában. További előadások: október 17., november 6., november 7.
Hagyományok Háza, A bor dicsérete, táncjáték, Magyar Állami Népi Együttes
Szólj hozzá!