A Fekete Lyuktól a Király utcáig: 30 éves a Nulladik Változat

Talán nem az első koncertjük volt, de biztosan csak az alig néhányadik, és kicsit beszélgettünk is utána Fenes Tibivel meg Szabó Attilával, a két gitárossal, de mint kiderült, Tibi erre már nem emlékszik, ami persze nem lehet véletlen, mivel nem én voltam az egyetlen, aki szóba elegyedett velük, és a helyükben én is a csajokra helyeztem volna a hangsúlyt. Azóta azonban jó néhány koncertjükön tettem még tiszteletem, azok némelyike biztosan megmaradt benne is.

Aztán az együttes valamikor 1991 táján kiadta első kazettáját is Nagy Feró kiadójánál (amelynek székhelye és stúdiója szint a Fekete Lyuk területén volt, csak míg a klub a lejárattól balra, a stúdió jobbra). Ez az anyag elég jól sikerült, én a Rockinform 2. számában többek közt azt írtam róla (10/10-esre értékelve az albumot):

„Az egyik legjobb zene – a teljesen más stílust játszó Úzgin Űver mellett – amit az utóbbi időben magyar bandáktól hallottam.”

Pedig akkoriban elég sok zenét hallgattam, már csak a Rockinformnak köszönhetően is, úgy élőben, mint felvételről. Igaz, ez talán a Rockinform nélkül is így lett volna, azt megelőző éveimből kiindulva.

Bár a kazetta keverése és megszólalása hagy némi kívánnivalót maga után, az anyag még ma meghallgatva is szinte hibátlan, a dark rock és az alter keveréke, egy kis jazz-rockos és helyenként hajszálnyi folkos beütéssel, és ezen szerepel az együttes mai napig talán legnépszerűbb dala, Új dal címmel. Ezt azóta hét vagy nyolc újabb album követte, eleinte kazettán (pl. a szintén nagyon nívós második kazetta, A bolyongás évei), majd alkalmazkodva a korszellemhez CD-n.

Az együttes ma már jóval kevesebbet koncertezik, mint akár még 10 évvel ezelőtt is, amikor még létezett a szép emlékű Benczúr klub (meg a Marco Polo, After Music – ez a kettő helyileg ugyanaz, némi időbeni eltéréssel –, a Süss Fel Nap, Fészek és társaik, hogy a Tilost, Yukat, Gödört ne is említsük), ahol rendszeresen felléptek, meg úgy általában pezsgőbb volt a klubélet, több ilyen műfajnak helyet adó klubbal, de azért szinte folyamatosan jelen vannak a budapesti rockéletben (hogy a vidékiben mennyire, azt nem tudom), és a kerek évfordulókat legalább rendszeresen megtartják, mindre ugyan nem emlékszem, de arra igen, hogy a 20 éves jubileum a Gödörben volt, míg a 25 éves – többek közt a Gödör állami einstandolása miatt – már az azóta megszűnt (de pár hete állítólag újranyitott, még nem voltam) Filter klubban, és utóbbin ott voltak a zenekar régi tagjai közül is jó páran (ugyebár az egyetlen alapító tag Fenes Tibi gitáros-énekes, a basszusgitáros Töller András már elég régóta kitart mellette, dobosfronton volt elég sok csere, érdekesség, hogy két női dobost is elfogyasztott a zenekar, a második gitáros szintén cserélődik néha, mióta a Szabó Attilát váltó Szuhaj Péter kilépett, most épp Krasznahorkai László tölti be a posztot, ha még helytállóak az információim), és adtak háromórásnál valamivel hosszabb koncertet.

Most pénteken (február 8.) a Király utcai Nyolctíz klubban (az új Gödör utódklubjában) ünneplik fennállásuk 30. (és nem a hely weblapján szereplő 20.) évfordulóját, vélhetőleg a szokásos magas színvonalú koncerttel.

Én ott leszek.

És akinek szerencséje van, annak talán Van még egy hely a vendéglistán – ahogy a zenekar egyik (ritkán játszott) dalának címe mondja. De a belépő sem drága, 2 sör ára egy átlag romkocsmában.

(Apropó, olyan, hogy nulladik, egyébként logikailag nem létezik, mivel a nulla a kezdőpont, és attól két irányba indul a számsor, úgymint első, második, illetve mínusz első/mínusz egyedik, mínusz második/mínusz kettedik, szerencsére háromtól már nincs ilyen névkettősségi gond...)