Az 1979-ben alakult Toy Dolls közel négy évtizedes története azt bizonyítja, hogy a vidámság konzervál. Igaz ugyan, hogy számtalan tagcsere után tulajdonképpen Michael Algar, azaz Olga maradt az egyetlen az eredeti tagságból, de a Toy Dolls él és virul. Még akkor is, ha Olga pár évente meghirdeti a zenekar végét, utolsó lemezét és utolsó turnéját, hizsen semmiből nem áll kiadni egy "utolsó utáni" lemezt és tartani egy "utolsó utáni" turnét.
Ez az utolsóutánizás mélyen jellemző a Toy Dollsra. Sosem vette magát véresen komolyan, és az általa játszott "happy punk", ez a fircskákkal teli, ironikus, néhol infantilis humorú punk-stílus mindig nagyon laza volt. Tegyük hozzá, az általában dühös és társadalomkritikus punk szellemétől sem idegen, hiszen ez a tekintélyromboló humor is egyfajta lázadás, valami olyasmi, amivel John Lydon is megpróbálkozott a PIL-ben.
Elképesztő napszemüvegek, csiricsáré színpadi jelmezek, festett tarajok és végtelen lazaság: ez a Toy Dolls, aminek tagjai lassan hatvan felé közelednek, de mégis jól áll nekik a figura. Happy punk, avagy háromakkordos humor az A38 Hajón!
A zenekar tagjai
Michael 'Olga' Algar: ének, gitár
Tom 'Goober' Blyth: basszusgitár
'Mr. Duncan' Redmonds: dob
Lemezek
Dig That Groove, Baby, 1983
A Far Out Disc, 1985
Idle Gossip, 1986
Bare Faced Cheek, 1987
Wakey Wakey, 1989
Fat Bob's Feet, 1991
Absurd-Ditties, 1993
Orcastrated, 1995
One More Megabyte, 1997
Anniversary Anthems, 2000
Our last Album?, 2004
The Album after the Last One, 2012
Szólj hozzá!