Tizenhét évesen tűnt fel Londonban, a Rolling Stones több tagjával is hírbe hozták, múzsasága az együttes számos híres dalát ihlette. Marianne Faithfull igen fiatalon vetette bele magát a szex, drogok és rock’n’roll Bermuda-háromszögébe, majd ötvenéves karrierje során karcos hangú dívává vált, aki többször is képes volt megújulni, gyakran igen felkavaró élethelyzetekből visszatérve. Családi emlékei szerint gyönyörű nagymamája a monarchiabeli Magyarország függetlenségéért tüntetett, míg nagyapja a birodalom katonatisztje volt.
Marianne Faithfull apácákhoz járt iskolába, de már 17 évesen beszippantotta London szabados világa. Egy partin ismerkedett meg a Rolling Stones tagjaival, és az általuk írt As Tears Go By című balladával indult el énekesnői karrierje, majd Mick Jagger oldalán, annak barátnőjeként töltötte a hatvanas évtized hátralévő részét, de időről-időre az együttes más tagjaival is hírbe hozták. Nem meglepő, hogy több híres Rolling Stones-szám múzsája volt, sőt a Sister Morphine-hoz ő maga írt szöveget, és a dal az ő előadásában jelent meg először lemezen. 1967-től egy évtizeden át nem jelentkezett új albummal, inkább színésznőként kezdett szerepelni, színházban és filmen egyaránt – dolgozott többek között Jean-Luc Godard-ral, Serge Gainsbourggal, Alain Delonnal, Tony Richardsonnal és Kenneth Angerrel is –, azonban Jaggerrel való szakítása után a hetvenes évek elején súlyos heroinistaként tengődött, egy időre az utcára került. 1994-ben Faithfull címmel kiadott életrajzában őszintén vallott életének erről a korszakáról, azonban az énekesnő húsz évvel a könyv megjelenését követően is tartogat még meglepetéseket: idén augusztusban az amerikai Mojo magazinnak adott interjújában korábbi partnerét nevezte meg a Doors együttes legendás énekese, Jim Morrison – mind a mai napig találgatások tárgyául szolgáló – halálának felelőseként.
Faithfull dicsőséges visszatérését és művészi nagykorúságát jelölő 1979-es Broken English album a posztpunk és new wave egyik csúcsműve lett, és a mai napig egyik legjobb albumának tartják. A nyolcvanas évek közepére az énekesnő megszabadult drogfüggőségétől, és immár afféle modern bluesdívaként dolgozott fel fajsúlyos 20. századi klasszikusokat (Strange Weather), továbbá Kurt Weill és Bertolt Brecht kabaré-sanzonjaihoz több lemezen is visszatért (20th Century Blues, The Seven Deadly Sins). Az 1995-ös A Secret Life albumot a Twin Peaks filmzenéjét is jegyző Angelo Badalamentivel közösen írta, aztán megbízható rendszerességgel érkezett újabb és újabb nagylemezein már olyan társszerzők segítették, mint PJ Harvey, Beck, a Smashing Pumpkins, a Pulp és a Blur tagjai. A karrierje ötvenéves jubileumához igazított vadonatúj Give My Love to London albumra többek közt Anna Calvitól, Nick Cave-től és a Pink Floyd egykori vezérétől, Roger Waterstől is kapott friss dalokat.
Az énekesnő korábban elmondta, hogy mindig örömmel jár Budapesten, hiszen édesanyja a magyar fővárosban született, sőt, ő maga is beszéli egy kicsit a nyelvet. Méltán bízhatunk tehát benne, hogy Müpa-beli fellépése kiemelkedő helyen fog szerepelni karrierösszegző turnéjában, amely során zenekarában a szólózenészként is jelentős, Mercury-díjra jelölt Ed Harcourt billentyűs-énekes, valamint a PJ Harveyval és a Placebóval közös munkája miatt is jelentős dobos és producer, Rob Ellis, valamint a korábban Morrisseyval is együttműködő Jonny Bridgwood basszista is fellépnek.
Szólj hozzá!