Finom balladák, laza blues-alapok, felettük a jellegzetes hangszínű trombita visszafogott és ökonomikus futamai - hogy aztán később Truffaz kacérkodjon a lassú hiphoppal és a spoken worddel is. A dzsesszvilág egyik legnagyobb kiadójához, a Blue Note-hoz szerződve aztán Truffaz-t szárnyára kapta a világhír. Legutóbbi lemezein már erőteljesebben távolodik a Davis-hagyományoktól, egyre több elektromos-elektronikus elemet illesztve muzsikájába, d'n'b-, hiphop- és keleti zenei motívumokat használ, sőt, a kétezertízes évekre kifejezetten popos irányba indult el.
Bár Truffaz jellegzetes dzsessz-stílusa, játéka ezer közül felismerhető, rendkívül tág látókörű és sokoldalú művész. Repertoárján megtalálhatók klasszikus darabok (például Mozart művei), egy ideig a világhírű Orchestre de la Suisse Romande tagja is volt. 1990-től érdeklődése folyamatosan fordult a dzsessz felé, mindenekelőtt a már említett Miles Davis hatására. A kilencvenes évek első felében intenzíven turnézott, Montreaux-ben is többször lépett fel.
Mint a nu jazz egyik emblematikus figurája, egyáltalán nem zárkózott el az oly divatos elektronikus hatásoktól sem, így alakulhatott ki évek során együttműködő partnereinek meglehetősen eklektikus névsora: Pierre Henrytól Alex Gopherig, Bugge Wesseltofttól a St. Germainig, Ed Harcourttól DJ Camig és Amon Tobinig. Több projektet is működtet egyszerre, de legtöbbet talán klasszikus jazz-kvartettjével dolgozik. A kvartett tagsága idén átalakult: Truffaz emblematikus dobosa, Marc Erbetta távozott a zenekarból, és helyét a fiatal Arthur Hnatek, a Tigran Hamasyan mellől ismert muzsikus vette át.
Megújulva tér tehát vissza Truffaz az A38 Hajóra, 2016 januárjában megjelent, Doni Doni lemezének bemutatójára, hogy korábbi koncertjei után ismét bebizonyítsa: új lemezével zenészként, zeneszerzőként és előadóként is a legmagasabb színvonalat képviseli.
Szólj hozzá!