A Parno Graszt neve - 20 éves fennállásuk óta - egyet jelent az autentikus cigányzenével. Esetükben az autentikus valóban eredeti, hamisítatlan, hiszen amellett, hogy zenei anyagukat maguk gyűjtötték a szabolcs-szatmári Paszab és környékéről, a csapat a mai napig itt él, távol a nagyvárosok zajától. Zenéjük így megőrizhette ősi, eleven karakterét, a banda pedig közvetlen természetét.
Kevés olyan zenekar van, amelyik tiszta és hiteles marad, miután igazán népszerűvé vált. Sokan elfelejtik, honnan jöttek, hova tartanak, és ami egykor a hangszerek kíséretében őszintén rezgett a torokban, idővel megkopik, egyre hamiskásabban szól. A Parno Graszt szerencsére meg tudta tartani azt a kedvességet, egyszerűséget és vidámságot, ami zenéjüket leginkább jellemzi. Eszelősen szerethetőek, pont azért, mert nem akarnak mások lenni, mint akik. Hagyományőrző cigánydalaikat nem szeretnék túlcifrázni, mert tudják, mekkora energia lakik a fülbemászó dallamokban, de ha feldolgozásra kerül a sor, nagy biztonsággal tudják, hogyan és hova kell nyúlni:
Szalóki Ági számára a népzene szintén szerelem. 8 éves koráig dédnagymamájával élt, akitől nemcsak dalokat, dallamokat tanult, hanem megismerte tisztelni az elmúló időt. Gyűjtőútjain szerzett élményanyagából rengeteget építkezett, amit most is igyekszik megmutatni a nyilvánosság előtt.
Szólj hozzá!