Kurt Elling a világ vezető jazzénekeseinek egyike, aki munkásságával a szakma ítészeinek elismerését és a közönség rajongását egyaránt kivívta. A chicagói születésű énekes-dalszerző kórusvezető édesapja révén korán közel került a zene világához, és bár több hangszert kipróbált, hamar egyértelművé vált, hogy az éneklés az ő asztala. Nagyszerű adottságai, kivételes hangterjedelme és hangszíne, de habitusa is erre a pályára terelte. A műfaj ikonjai, Frank Sinatra, Peggy Lee és Chat Baker is hatottak az előadásmódjára, ám legnagyobb idolja Tony Bennett volt, akinek egy fellépését látva megfogalmazta:
„Ez a fickó akarok lenni!”
Az intellektusa és kedvessége legendás, így az éneklésen túl két dal között általában egy-egy jó sztorival is kedveskedik a publikumnak. Azt már viszont kevesebben tudják, hogy Elling nemcsak frontemberként alkot maradandót, de dalainak egyedi szövegvilága is többnyire az ő keze munkáját dicséri. Így van ez legutóbbi, Charlie Hunterrel közösen jegyzett, SuperBlue című albuma esetében is, amely megszokott stílusától némileg eltávolodva, de a rá jellemző maximalizmussal, nagyszerű zenésztársak közreműködésével készült.
Az amerikai közönség előtt már hatalmas sikerrel bemutatott anyagot Európában először a Müpa nézői hallhatják, a július eleji estére a lemez szerzőpárosa Kenny Banks Jr. billentyűssel és Terence Higgins dobossal érkezik.
Kurt Elling, Müpa, jazz
Szólj hozzá!